2015年5月28日木曜日

Abbol is tanulunk, amibol nem is gondolnank!


En mostanaban filmekbol, pontosabban velhetoleg eddig is tanulhattam volna belole, csak sose figyeltem elegge, hogy megertsem az uzenetet, amit kozolni akart... Egyszer ugye mindennek eljon az ideje es mostanaban valahogy minden koncentracio nelkul lejon, hogy milyen uzenete is van egy-egy filmnek.
Tortent a heten, hogy egy ismerosommel valo beszelgetesben, mondta, hogy nezzem meg a The great Gatsby cimu filmet, na most en ilyen filmeket nem nezek, az, hogy miert valoszinu kulon bejegyzest erdemelne, de egyenlore maradjunk a filmnel. Szoval normal esetben az ilyen kereseken alapbol tovabb lepek, mert nem is tudom mi venne ra, hogy erre 2 orat elpocsekoljak... A helyzet az, hogy ez az ismerosom, egy nem tul regi es meg mondjuk szemelyisegileg egy megfejtesre allo kihivas szamomra, igy mikor azt mondta, hogy ez a tortenet teljesen rola szol, hirtelen megerzes jott, hogy meg kene nezzem megis csak, mert van egy erzesem, hogy tanulsagos lesz szamomra, teli talalat volt! A film szerintem szornyu, aki nem szereti az ilyen fajta filmeket eszebe se legyen elpocsekolni ra majdnem 2 orat...
A velemenyem valoszinuleg kiabrandito lesz es sokan, akik szeretik, most engem fognak utalni, de nem erdekel, szerintem ez a film beteg...
Es igen, ezt nem szoktam mondani se horrorra, se thrillerre, pedig ugye, arra lehetne, hat nem. 
Tomoren roviden, a filmbe a szerelem, mint fogalom nem az, ami. Hazassagban elok csaljak egymast, a felek, akik boldogtalanok egyszeruen nem kepesek lepni, a sajat eletuk es boldogsaguk erdekeben, elturnek minden megalaztatast es ervenyes a "nekem szabad, de neked nem" elv is... Hazudnak, hogy jobb szinben tunjenek fel vagy eppen, hogy megtartsak valahogyan feltve orzott titkukat a vilag elol. Amikor a lehetoseg eljon, hogy lepjenek a sajat boldogsaguk erdekeben, hirtelen tesznek egy lepest hatra, feldobva mindent, amire eddig vartak csak, hogy a biztos rosszat valasszak, a talan helyett, majd ebbe meg gyereket is szulnek... Aztan persze van olyan is, aki tesz a partnerere magasrol, mert olyan egyertelmu, hogy van es kesz, aztan persze, mikor tragedia tortenik, akkor hirtelen olni is kepes erte, bamulatos.
Az egesz filmbe az egyetlen olyan motivum, amiert erdemes megnezni talan, az a bizalom es annak kiepitese. Gatsby szomszedja, Nick karaktere szuper lett! Igen, megmutatja, milyen is az, mikor valaki feltetlen bizalmat ad nekunk, na persze nem elsore, mert ugye elsore senki sem epit rogton bizalmat egy idegennel. Nick vegig Gatsby mellett allt, igen, vegig, pedig vele se voltak am elsore oszintek, a film vege bizonyitja, milyen mikor valaki a baratunk, aki megbizott bennunk es mi kialltunk mellette. Nem lovom le a poent, aki akarja nezze meg, de egy egyszer nezheto alkotas egyebkent...
Nem vagyok filmkritikus, nem szoktam leszolni a masok altal szeretett dolgokat, ez a film nekem most magyarazatot adott valamire, teljes kiabrandulast valamibol es bizonyitekot egy fontos dologra. Azert irtam rola igy, ahogy, egyebkent pedig nem szoktam ilyet csinalni, aki latta es szereti, attol elore is elnezest!

”A belenyugvas csak akkor tokeletes, ha meghiusult vagyaink targya szemunkben mar veszit valamit ertekebol.”


Ez az egyik legnagyobb igazsag, amit valaha olvastam. Sajnos vagy nem sajnos, addig nem lepunk tul valamin, ameddig meg mindig jonak eljuk meg vagy legalabbis remenyt fuzunk hozza. Amikor mar valamiert nem erezzuk olyan erosnek, amikor mar nincsenek olyan intenziv erzeseink es amikor kisse csalodottsagot erzunk, na akkor kezdodik el a feldolgozas, az, amikor tudatosul, hogy mi is tortent es, hogy ennek igy kellett lennie, de, ha ezt nem is akarjuk elhinni, legalabb arra rajovunk, hogy ez egyaltalan nem az volt vagy nem ugy tortent, mint ahogyan szerettuk volna es ekkor jon el az a pillanat, amikor radobbenunk, hogy az a hihetetlen jo es szep, amire vagytunk, annyira nem is az. Nem kell rossznak megelni, nem kell utalatot erezzunk utana ahhoz, hogy rajojjunk, ez mar nem teljesen az, aminek gondoltuk.
A remeny egyebkent az egyik legveszelyesebb dolog, mindig ott van, mindig arra kesztet, hogy remenykedj, mert mindenre van esely es mert ugye a mondas szerint is es vesz el utoljara, nos, valoban. De azt ritkan teszik hozza, hogy a remeny a legjobb utja a pofara esesnek... Bizony am. Amig az ember remel, addig a csalodas szinte arnyekkent koveti. Vannak, akik szinte mindig remelnek es meglepetten mondjak, ha csalodniuk kell, hat annyira nem meglepo. Magunkban bizni, viszont sokkal hatasosabb. Ha bizol magadban es onbizalmat epitessz, tisztaban leszel a kepessegeiddel, csak olyan dolgokba fektetsz energiat, amit TUDOD, hogy megtudsz csinalni, nincs remeny, nincs csalodas, de van onbizalom, ami fejlesztheto es elore visz, ad valami olyat, ami pozitiv es a remeny nem tud... Sikert, tovabblepest, elorehaladast, batorsagot, optimizmust stb. A remeny mit ad nekunk? Szabad kepzelo erot, hogy elhiggyuk azt, ami talan sose fog letezni, de remenykedunk benne, aztan persze, ha nem jon ossze kapunk melle egy elviselhetetlen es fajo erzest, amit csalodasnak hivnak. Elveszik az onbizalmunk, pesszimistak leszunk, nem lesz batorsagunk hinni magunkban es megragadunk ott, ahol vagyunk, nincs elore haladas, de a multbeli csalodasok, szinte a jelenunk mindennapjat vegig kiserik majd... Szoval erdemes remenykedni valamiben?! 
Talan sokan azt gondoljak a remeny egy szep es jo dolog, egeszen addig mig jol arcon csap minket... Nem eri meg remenykedni, bizzunk magunkban inkabb, a ketto nem ugyanaz! ; )

2015年5月26日火曜日

A masodik otthonom...


...ahova, ha megyek, valamiert mindig az a csodas erzes fog el, hogy hazamegyek. Gyerekkoromban
rengeteget jartunk Erdelybe, evente akar tobbszor is, nagypapammal es nagymamammal gyakran mentunk rokon latogatasra, imadtam akkor is, az a csodalatos hely, a meg csodasabb latvannyal, izekkel, hagyomannyal, szeretettel! Igen, rokonomeknal, olyan, mint otthon, erezni azt a hatalmas szeretet, ami arad beloluk, leirhatatlanul jo erzes! Egy idoben megszakadt ez a latogatas, nem is tudom miert, de jo ideig nem mentunk...
Aztan rokonomek jottek, majd most megint mi megyunk neha... Igen, sajnos csak neha. Igazabol az egesz csaladbol valamiert csak en lettem ennyire "erdelyi"... Mindenki mas el van, neha telefonalnak, neha irnak egymasnak, de ez igy eleg. Nos, nekem nem. En imadom Oket es imadom Erdelyt is, nekem kijarni hozzajuk egy felbecsulhetetlen erzes! Es
bar szegeny Papaval mar nem, de, ha egyedul, akkor ugy, de szeretnek eljutni hozzajuk minden evben. Meg a levego is mas odakint, a tajak szepsegerol nem is beszelve es ettetek mar zakuszkat? Ha nem, egyetek feltetlen isteni finom, ahogy a padlizsankremuk es a csipkebogyo lekvarjuk is! : ))
Ettunk hazi tyukhuslevest, annyira hazit, hogy meg a teszta is hazi volt, rokonom ferjenek az anyukaja csinalta! Es volt meg ugyanugy az O keze alatt termett zoldhagyma es paradicsom! Nimo, aki sose akarta megenni a sima nyers paradicsomot, kint kolbasszal es kenyerrel tomte magaba, a malna lekvaros hazi nudlirol mar nem is beszelve! ; )
Korbeneztunk Kolozsvarott, megneztuk Matyas kiraly szulohazat, a templomot, Nimo galambokat kergetett a
fo teren, hiaba, ennyi idosen nem varhatjuk, hogy Matyas kiralyt a galambok ele helyezze, a fontossagi sorrend, nagyjabol, a galambokkal kezdodik es valahol a szokokutnal er veget, ami koze meg belefer a fagyi es a jatszohaz... Ja, mert, hogy ott is voltunk am! Elveztuk nagyon mi is! Hat meg Nimo es Boti (Boti rokonom kisfia)! ; )
Szuper jo volt minden! Az idojaras mondjuk kivetelesen egyaltalan nem nekunk kedvezett, mert egyik nap szakadt az eso... De feltalaltuk magunkat!
Otthon is volt am nagy jatek, labdazni barhol lehet es Nimo es Boti is tok cukin eljatszottak meg igy 4 es fel ev korkulonbseggel is, mert amugy ugyanakkor szulettek mindketten majdnem ora pontossaggal, csak par ev kulonbseggel... : ))
Jovore is megyunk tuti biztos! Igazabol ugy volt, hogy mi haza se megyunk Nimoval... : ) De aztan egy kis
program valtozas kozbe szolt, jovore viszont megyunk, s nem csak Kolozsvarra, hanem reg nem latott, de meg emlekeimbe mindig tisztan latott Marosvasarhelyre, gyerekkorom nagy kedvence! S, ha minden jol alakul kint is leszunk egy darabig! Olyan meses volt, mint mindig, de most valahogy meg egy kicsit annal is jobban! ; )

Budapest, Te csodas!

Megjartuk a fovarost is, pontosabban jartunk ott is! Felsetaltunk a varba, bizony setaltunk.... Egyik legkedvesebb emlekem, a kozepiskolai ballagasom, amikor is fel kellett menjunk a varba, matrozbluzostul, magassarku cipostol, majd visszasetalni a suliba, hagyomany e vagy sem, de mezitlab es nadragban, poloban, szazszor inkabb! Bar hazudnek, ha azt mondanam igy nem faradtunk el...
Nimo ugy dontott a sajat laban ohajt kozlekedni, ami teljesen okes, csak igy minden sokkal hosszabbnak es lassabbnak tunt. Azert meg jo harman voltunk ra, neha meg igy is kevesnek bizonyultunk, de legalabb edzodtunk egy kicsit... Szoval szuper volt, sokat setaltunk, meg tobbet masztunk, versenyt futottunk, megneztuk a felujitott Matyas templomot, megcsodaltuk a parlamentet, lemasztunk a volt kozepiskolamhoz, gyonyorkodtunk a varosba,
kergettunk galambot, ettunk fagyit, nevettunk, az egesz nap moka volt es kacagas! Mondjuk jo helyen, jo baratokkal, jo idoben, jo kedvvel, milyen is lehetne?! ; )

2015年5月22日金曜日

We'll be best friends forever because you already know too much! ; )


Orok es igazi baratok leteznek! Anno en se hittem benne vagy, ha melyen megis, akkor azt gondoltam, hogy egy ilyen letezik... Aztan persze, az elet racafolt. A legszerencsesebbnek erzem magam, hogy ilyen baratokat kaptam a sorstol, akik, ha szomoru vagyok megnevettetnek, ha erzelmileg a padlon vagyok osszeszednek, akik mindig oszintek, igen, mindig, akkor is, ha faj, de kell, akik tamogatnak, biztatnak, akik nem csak a joban, hanem minden rosszban, minden orultsegemben es minden hulyesegben velem tartanak, akik nem itelkeznek, de mindig van jo tanacsuk, akik a legjobb a hallgatosag es akiknek a tortenetuk mindig a legerdekesebb, akik figyelnek ram, akik torodnek velem es akiken erzem, hogy szeretnek!
Imadom a bokjaikat, hogy mindig tudjak mikor es mit kell mondaniuk, hogy, ha egyutt is sirunk, annak a vege mindig egy hatalmas nevetes, hogy mellettuk a rosszkedv hamar elszall, hogy mindig fogjak a kezed, akkor is, ha szukseged van ra, de akkor is, ha epp nincs, hogy nehogy leterj a jo utrol!
Csodas erzes, mikor az agyad legmelyerol elopattan egy szikra es egymasra neztek es ott, akkor, ugyanaz a kerdes hagyja el a szatokat, majd nagyot nevetve, egy "Nana!" a valasz, amikor minden hulyesegedre vevo valaki es persze, egy ugyanolyan hulyeseggel all elo utana, amikor olyan, mintha belelatnatok egymas fejebe es jon a "Te is arra gondolsz, amire en?!" kerdes.
A baratsag lenyugozo, kibir mindent, a vitak erosebbe teszik, a tavolsag megerositi, az egyutt toltott idok, orok emlekek maradnak es felszabadultabbak leszunk, gondtalanok es a legvidamabbak!
Es felejthetetlen erzes, mikor majd 2 ev utan mikor hazamesz, meglepetes buli var, mikor sutivel varnak, a kedvenc borod van az asztalon, a legfinomabb retro csokik, amikor mindenki oszinten orul neked es a bucsu party, amikor tudjuk, hogy semmi nem valtozik, mert igy is megmaradunk egymasnak, megis a kedvedbe jarnak, megis erzed, hogy mennyire hianyozni fognak es mikor egyutt sirtok a buszmegalloba azt mondogatva, "...de nemsokara talalkozunk!".
A baratsag egy igazi ajandek, valami olyan, ami edes, ami tele van pozitiv energiaval, ami elbir mindent, az erzelem felszabadulast, a hirtelen hangulat ingadozast, az ertelmetlen a hisztit es, ami mindenbol kihozza a maximumot es segit szarnyalni, ugy, hogy mindig lesz tarsad az ut kozbe!
Igazan halas vagyok a sorsnak, hogy ilyen csodalatos baratokat kaphattam es bar tudjatok, de imadlak titeket! ♡ ; )

PS.: Ezzel a rovid kis idezettel zarom ezt a bejegyzest, egy igazi kedvenc es egy nagy igazsag! ; )

"Az igazi terapeuta az, akit az erdekel, hogy tulajdonkeppen te ki vagy. Aki nem azzal foglalkozik, hogy te kive valjal, vagy, hogy jo paciens legyel. Terapeuta tehat csak akkor kell, ha nem talalsz magadnak valodi baratokat. Akinek valodi baratai vannak, annak nincs szuksege terapeutara." - Feldmar Andras

Otthon, edes otthon!


Ez a mondas annyira igaz es sajnos akkor jovunk ra leginkabb mennyire is, mikor mar elmentunk otthonrol. Tudom, hogy nem mindig felhotlen otthon lenni, meg eljon az ido, mikor jobb az utcan setalni egesz nap, mikor jobb a baratoknal, rossz, ha halljuk a vitakat, rossz, ha erezzuk a feszult legkort, a stresszt, amit igazabol lehet nem is nekunk szannak, de otthon jon ki, szabadul fel minden elnyomott erzes, amit eddig magunkba tartottunk. Szoval igen, van az, az ido, amikor inkabb erezzuk a hatranyat, mint sem azt a meleg es kellemes, szeretetteljes otthoni legkort, amit mindig is kellene. 
En is azok koze tartozom, akiknek el kellett menni
otthonrol, hogy aztan mindenegyes otthon toltott percre a legboldogabban emlekezzek vissza, hogy minden ujabb pillanatot, mikor hazamegyek, a legboldogabban tudjak megelni es, hogy ugy tudjak gondolni az otthonra, mint arra a helyre, ahova barmikor visszamehetek, ahol mindig varni fognak, ahol a legnagyobb szeretet vesz korul! 
Mert olyan joleso erzes, mikor a nagymamank 24 evesen is megpuszilja a fejunket, felnottkent is megkerdezik hanyra erunk haza, mit ennenk ebedre, mikor meg mindig latjuk az aggodalmat a szemukben, mikor kilepunk a kapun es olyan jo mikor latjuk azt,
hogy egyutt nevet mindenki, mikor minden regi serelem, hirtelen egy vicces emlek lesz, amikor meg a nagyszulok is beallnak focizni a kertbe, amikor egy kozos unokatesos beszelgetes alkalmaval minden masodik kerdesunk egymashoz, hogy "Te is emlekszel erre?!". 
Az emlekeknel nincs szebb dolog, ezert erdemes az elet minden percet elvezni es mindent a legjobban megelni, hogy aztan majd kesobb a legboldogabban gondoljunk vissza mindenre, az ido elszall, az emlekek megmaradnak es Mi, evek elteltevel is ugyanugy megelhetunk mindent es csinalhatunk belole eletre szolo, kesobb vicces, nosztalgikus, tanulsagos, szep elmenyeket es emlekeket, amik orokre velunk maradnak es, ha szomoruak leszunk, megnevettetnek, ha osztozni akarunk az oromben megoszthatjuk masokkal, erot adnak a tovabblepeshez, optimizmust a negativ gondolatok ellen, legyen az valami aprosag vagy akar valami nagyon nagy valtozas, van, ami orok, ez is az!
Most mi is megeltunk mindent, amit csak lehetett es ezutan is! Ettunk finomakat, gulyaslevest, palacsintat, makosgubat, csirkepaprikast stb., azt hiszem ilyenkor valahogy minden felertekelodik, sose ettem meg ilyen
boldogsagban uszva turos palacsintat es Nimot se lattam meg, hogy igy falna a grizgaluska levest, nagymamam almas pitejerol mar nem is beszelve! : ))
Hemperegtunk a fuben, szedtunk viragot, szagoltunk orgonat, jatszottunk a kutyaval, kergetoztunk a diofa alatt, fujtunk pitypangot, labdaztunk, jatszottunk, futottunk, este meset neztunk, foztunk, mindenki egyutt! Kicsiknek, nagyoknak szuper moka, nagyon jo erzes es meg az, hogy mindenkinek arcan az, az igazi, oszinte, szeles mosoly! A legjobb volt! ♡


Valami igazan tardicionalis, valami meses, valami magyar!


Annak idejen mikor gyerek voltam, majdnem minden evben csaladi kirandulast tettunk husvetkor Hollokore. Gyerekkent persze meg annyira nem tudtam ertekelni, de a kirandulasokat mindig nagyon elveztem. Kesobb mar imadtam odajarni, mindig vartam a tavaszt, a husvetot, hogy mikor megyunk?!
Mara mar az egyik leggyonyorubb helynek tartom es teljesen maskent tekintek ra, mint annak idejen.
Persze, meg mindig vicces, mikor nyakon ontenek egy vodor hideg vizzel, meg mindig, megallok megnezni, ha himestojast festenek, meg mindig imadom megmaszni a var melletti dombot, meg mindig elkalandozik neha a gondolatom ezen-azon, de most mar tudom, milyen mikor seta kozbe figyelsz meg a lelegzetedre is, hogy valamiert ott
sokkal illatosabb az orgona, valamiert sokkal finomabb a hazi retes, valamiert mindenki kedvesebb, valamiert zoldebbek a fak, kekebb az eg, jobban sut a nap, valamiert mindenki kozvetlenebb, mosolygosabb, valamiert minden olyan kulonleges.
Jo erzes mikor valakivel elkezdek beszelgetni es olyan, mintha ismernenk egymast, hogy mindenki nyugodt, hogy egy kicsit nem kell sietni, hogy egy kicsit elfelejtheted minden gondot, hogy egyszeruen csak megeled a pillanatot, hogy ott vagy es minden szep es jo! 
Csodas napot toltottunk itt, az ido is meses volt, napsuteses, meleg, hihetetlen virag illat, madar csiripeles, huvos szello, leirhatatlan! Ha valaki megkerdezne tolem miert szeretem annyira ezt a helyet, lehet nem tudnek valaszolni, de az biztos, hogy imadom, a nyugodtsaga, a szepsege miatt, de lehet csak azert, mert ez az egyetlen hely, ahol igazan nyugodt vagyok, ahol szabadon szarnyalnak a gondolataim, anelkul, hogy barmi megzavarna, ahol mindent jobban erzek es, ami teljesen elvarazsol!
Orulok, hogy megint eljutottunk ide es annak meg jobban, hogy ezt a meses helyet Nimo is lathatta. Egyebkent nagyon elvezte, megkergetett egy puli kutyat, szagolt orgonat, dombot masztunk, fuben fetrengtunk, ettunk finomat es jol szabadjara engedtuk magunkat.
Jol ereztuk magunkat nagyon, hianyzott, de jovore is megyunk es ujra egy magyar nepmeseben erezhetjuk magunkat! ; )

2015年5月21日木曜日

Visszjottunk egy meses "nyaralasbol"!

Kicsit koran ugye, mert meg hol a nyar, de meses egy honapot toltottunk otthon es nem csak otthon, hanem Erdelyben is (ami egyebkent szamomra, mintha a masodik otthonom volna), bizony am! Az oromunk hatartalan volt es meg most is tart, rengeteg szep es vicces emleket szereztunk, gyonyoru idonk volt, szinte allandoan uton voltunk, napoztunk a kertben, ettunk sok fagyit, jatszottunk, kirandoltunk, usztunk a boldogsagban! A szo szoros ertelmeben. ; ) Szuper volt es meg csak most kezdodik a nyar es annyi minden klassz dolog var meg rank iden, csak gyozzuk megelni az esemenyeket es gyujteni az emlekeket! Roviden ennyi, aztan majd jovok egy-ket reszletesebb, kepes bejegyzessel! ; )