Februar 14. ( :

Hat ez az az "unnep", amit en nem szeretek, tok feleslegesnek tartom. Es igen, en is tartom magam ahhoz a mar jol ismert mondashoz, hogy a parunkat az ev minden napjan ugyanugy kell szeretni... Nem is tartanam, de itt ilyen nagy divat, NimoApa meg jott elozo nap, hogy milyen suti lesz?! Mert nem tudom volt e mar errol szo, de itt a valentin nap kicsit mas. Februar 14-en altalaban a lanyok adnak csokit a fiuknak, vagyis annak a fiunak, aki tetszik nekik, es a fiu majd marciusba ezt viszonozza annak a lanynak, aki neki is tetszik vagy szeret. Nyilvan parok eseteben ez egyertelmuen a ket fel kozott zajlik oda-vissza.

Nalunk ez ilyen sutis unnep... : D Bar iden csinaltam csokit is, hazilag, elfogyott minden. ; ) Sot, iden Nimonak is volt valentin nap, neki kulon sutije lett, be is falta, mindenkinek izlett, ugyhogy volt boldogsag. Vegulis, ha masert nem, de az oromert megeri! : ))

c 

Mishima - Skywalk!

Ket hettel ezelott kirandulast tettunk a nem reg nyilt Skywalk-ra, Mishima varosba. 400m hosszu hid a levegobe, gyonyoru kilatassal, nyilvan ez tavasszal, illetve nyaron meg szebb, de mi most telen is gyonyorunek talaltuk. A kilatas fantasztikus, a levego friss, a hid egyik vegen egy irto cuki erdo van, kiepitett uttal es cuki erdei "cukisagokkal"! Nimonak nagyon bejottek, bar mi is jol megneztuk mindegyiket, mert nagyon-nagyon aranyosak voltak. : ))

A hid masik labanal, ertelemszeruen, mint minden turista latvanyossagnal, volt szuvenir bolt, kavezo, fagyizo es, ami kulonlegesseg, az a szuvenir bolt belseje, ugyanis mese szep viragok vannak mindenhol! Konkretan a plafonrol is ezek lognak. Nagyon szep volt! Hazafele vettunk "ichigo daifuku"-t, ami egy japan edesseg, nekem a kedvencem! Isteni finom, Mochiba (ami ilyen dongolt rizs) toltott azuki krem (ez ilyen vorosbabbol keszult krem), aminek a kozepen egy eper van. : )) Annyira finom, annyira....! Nagyon! 

Szoval jot kirandultunk es megerte elmenni mert bar borus volt az ido a vegen kisutott a nap egy kicsit es annyira hideg se volt. : )

Story time 2.

Regi gyerekkori furcsasagaim egyike, hogy megmagyarazhatatlan modon vonzodom az indianokhoz. Biztos mas is talalkozott mar kulonbozo helyeken zenelo indianokkal, en gyerekkent eleg surun es valamiert mindig meg kellett allni es vegig hallgatni, de nem csak a zenejukert voltam oda, hanem ugy magukert, tetszett, ahogy kineznek es valamiert mindig a legtermeszetesebb es legbaratsagosabb embereknek tartottam oket. Ez kesobb se nagyon valtozott, bar kevesbe feltunoen, de meg, ha latom oket a mai napig beallok zenet hallgatni, a pansipuk meg, hat mar nem tulzas, de komolyan megbuvol...

Nimo a kezdetektol fogva "samankodik", igy hivjuk mi, de sokszor tenyleg olyan, a legfurabb, hogy anno nem is hallgattam mellette ilyen zenet, aztan mostanaban elovettem megint, mert egyreszt nekem hianyzott, meg gondoltam neki is bejonne. Igy legyen otosom a lotton (ha lottoznek)! Viccen kivul mondom, O is imadja! Meghallotta es jott tancolni, meg ilyen edesen dolongelt ra, raadasul, ami meg furabb mindkettonknel, hogy nyugtato hatasa van. Tenyleg, egyszeruen, ha halljuk mindenki nyugodt es vidam. En erzem, ahogy megnyugszik a lelkem, meg olyan nagyon jo erzes araszt el. Annak idejen mondtak, hogy hallgassak klasszikus zenet, mert szeretik a babak, na, hat Nimo le se sz*rta... En szeretem, mertekkel, de engem se nyugtatott meg kulonosebben. Viszont ugy tunik, hogy az indian zenenek csodas ereje van, legalabbis itt minalunk! Lehet, hogy elozoeletbeli, de legalabbis magikus, az tuti! ; )

Az egyik kedvencunk, kicsit modernebb feldolgozas, de ez se annyira rossz... : )

Story time!

Mindig is tudtam, hogy nagyon furcsa barataim vannak, de, ami a multkor tortent velem, az... Az valami megdobbento volt!

Viccelodtek mar ezzel paran, Zsofi baratnom is gyakran hozta fel, de altalaban nevettunk rajta egyet es itt veget ert ez az eszmefuttatas, ami egyebkent Nimorol szol. Ugynis tobb ismerosom "viccelodott" azzal, hogy na majd gyorsan ossze kell hozni egy kislanyt es akkor majd osszehoznank a gyerekeket... Hat jo, meg viccnek elmegy. De tegnap... Tegnap, egyik legjobb baratom, olyat talalt ki, hogy mikor meghallottam, hat ciki vagy nem, de hangosan rohogtem es nem azert mert bunko vagyok, hanem mert en nem gondoltam volna, hogy ilyet lehet komolyan mondani... : D

Konkretan az tortent, hogy felhivott skype-on es nagyon szepen szofisztikalt modon, felvezette, hogy mit szolnek e, ha esetleg neki majd a kozeljovoben lenne egy lanya es mivel mindket reszrol intelligensek es okosak es szepek vagyunk, illetve hat Nimo is kelloen helyes es joeszu, hogy akar lehetnenk egy csalad?! Eloszor nem is ertettem, komolyan, annyira lesokkolt, hogy mondom ez valami vicc... De nem, nem az! Ugyhogy utana lanyos zavaromban, mivel nem tudtam mit reagalni, egyszeruen elnevettem magam, mert imadom, tehat tenyleg az egyik legjobb baratom, de... Ilyen van?! Ti eltetek mar ilyet? En meg most se tettem tul magam ezen... Persze, nyilvan meg mindig abba remenykedem, hogy ez valami vicc volt, bar most mar egyre tobbet van ilyen, ugyhogy annyira nem is vicces mar, sot inkabb kicsit kezd nem tudom, kellemetlen lenni talan?!

Mindegy, hat nem tudom... Mindenesetre eddig se, de most aztan mar plane nem tartok attol, hogy Nimo egyedul maradna felnott korara, ugyhogy... Feldolgozhatatlan es akarhanyszor eszembe jut, elkap a rohoges, hihetetlen... :'D

"Raerunk meg arra!"

A legosibb mondas a csaladba, nem tudom miert, a mi csaladunkban mindig mindenki mindenre raer, ez persze nem feltetlen rossz, bar oszinten en ezt a "mondast" utalom... Es igen, en vagyok a csaladban az egyetlen, aki sose er ra semmire. Nem, ez igy nem igaz, de en nem vagyok ilyen raeros. Sajnos, a tapasztalataimbol kiindulva nekem sajnos ez nem mukodik. Konkretan, a hideg futkos a hatamon ettol. Ha en "raertem" akkor tuti, hogy valamirol lemaradtam vagy epp elszalasztottam egy lehetoseget vagy hasonlo. 

Egyebkent ez a dolog abbol jott, hogy "utazgatnank", ha hazamegyunk majd tavasszal es beszelgettunk egy kozos csaladi kirandulasrol is, amirol senki nem tud semmit, de annyira nem, hogy azt se tudjuk meg hova megyunk majd... Dehat raerunk meg! Vegulis csak cirka 2 honap es otthon leszunk, szoval minek is tervezzen az ember elore?! Mondjuk ez ellentmondasos kicsit, mert en valoban nem szoktam tervezni, mert erzem, hogy a gondolat felmerulesekor mar osszedolt a kis terv, mint egy rosszul megepitett kartyavar, de legalabb valami minimalis alap, hogy "Igen, elmegyunk Pragaba, egyutt 5-en." ennyi. Nem kell datum, meg reggeli indulas, meg nem tudom en, csak hat megis az ember altalaban ugy osztja be az idejet, amit nekunk muszaj ugye, mert bizonyos idopontol, bizonyos idopontig tartozkodunk otthon. A masik meg, hogy a csaladi kirandulason kivul terveztunk egy megkesett "naszutat" es ugye az ido rovidsege miatt ezt 2 hetbe, pontosabban 11 napba kene belezsufolni valahogyan. Szoval ertem en, hogy raerunk, de azert na...

Maskulonben meg, igazabol nem erunk ra. Egy nagyon igaz idezet Buddhatol, erdemes elgondolkodni rajta: "Az a baj, hogy azt hiszed van idod." Ez az elet minden teruletere igaz. Ugyhogy, nem, sajnos nem erunk ra semmire!

Amugy mielott ez egy nagyon panaszkodos vagy nem tudom en, barmifele negativ hangvetelu bejegyzesre hajazna, nem az! Mert mi ezen konkretan rohogtunk hugommal, hogy komolyan, elobb van szerezve kocsi, mint, hogy tudjuk, hogy egyaltalan elmegyunk e valahova... Ez nalunk ilyen bevett szokas, ugyhogy csak kovetkeztetunk mindig, hogy, ha mar van valami kellek, akkor csak megyunk, de kb. ennyi. Szoval igazabol en meg most is nevetek ezen, mert tenyleg annyira, de annyira nem tudunk szervezkedni, hogy az elkepeszto. : D