"Raerunk meg arra!"

A legosibb mondas a csaladba, nem tudom miert, a mi csaladunkban mindig mindenki mindenre raer, ez persze nem feltetlen rossz, bar oszinten en ezt a "mondast" utalom... Es igen, en vagyok a csaladban az egyetlen, aki sose er ra semmire. Nem, ez igy nem igaz, de en nem vagyok ilyen raeros. Sajnos, a tapasztalataimbol kiindulva nekem sajnos ez nem mukodik. Konkretan, a hideg futkos a hatamon ettol. Ha en "raertem" akkor tuti, hogy valamirol lemaradtam vagy epp elszalasztottam egy lehetoseget vagy hasonlo. 

Egyebkent ez a dolog abbol jott, hogy "utazgatnank", ha hazamegyunk majd tavasszal es beszelgettunk egy kozos csaladi kirandulasrol is, amirol senki nem tud semmit, de annyira nem, hogy azt se tudjuk meg hova megyunk majd... Dehat raerunk meg! Vegulis csak cirka 2 honap es otthon leszunk, szoval minek is tervezzen az ember elore?! Mondjuk ez ellentmondasos kicsit, mert en valoban nem szoktam tervezni, mert erzem, hogy a gondolat felmerulesekor mar osszedolt a kis terv, mint egy rosszul megepitett kartyavar, de legalabb valami minimalis alap, hogy "Igen, elmegyunk Pragaba, egyutt 5-en." ennyi. Nem kell datum, meg reggeli indulas, meg nem tudom en, csak hat megis az ember altalaban ugy osztja be az idejet, amit nekunk muszaj ugye, mert bizonyos idopontol, bizonyos idopontig tartozkodunk otthon. A masik meg, hogy a csaladi kirandulason kivul terveztunk egy megkesett "naszutat" es ugye az ido rovidsege miatt ezt 2 hetbe, pontosabban 11 napba kene belezsufolni valahogyan. Szoval ertem en, hogy raerunk, de azert na...

Maskulonben meg, igazabol nem erunk ra. Egy nagyon igaz idezet Buddhatol, erdemes elgondolkodni rajta: "Az a baj, hogy azt hiszed van idod." Ez az elet minden teruletere igaz. Ugyhogy, nem, sajnos nem erunk ra semmire!

Amugy mielott ez egy nagyon panaszkodos vagy nem tudom en, barmifele negativ hangvetelu bejegyzesre hajazna, nem az! Mert mi ezen konkretan rohogtunk hugommal, hogy komolyan, elobb van szerezve kocsi, mint, hogy tudjuk, hogy egyaltalan elmegyunk e valahova... Ez nalunk ilyen bevett szokas, ugyhogy csak kovetkeztetunk mindig, hogy, ha mar van valami kellek, akkor csak megyunk, de kb. ennyi. Szoval igazabol en meg most is nevetek ezen, mert tenyleg annyira, de annyira nem tudunk szervezkedni, hogy az elkepeszto. : D