Story time 2.

Regi gyerekkori furcsasagaim egyike, hogy megmagyarazhatatlan modon vonzodom az indianokhoz. Biztos mas is talalkozott mar kulonbozo helyeken zenelo indianokkal, en gyerekkent eleg surun es valamiert mindig meg kellett allni es vegig hallgatni, de nem csak a zenejukert voltam oda, hanem ugy magukert, tetszett, ahogy kineznek es valamiert mindig a legtermeszetesebb es legbaratsagosabb embereknek tartottam oket. Ez kesobb se nagyon valtozott, bar kevesbe feltunoen, de meg, ha latom oket a mai napig beallok zenet hallgatni, a pansipuk meg, hat mar nem tulzas, de komolyan megbuvol...

Nimo a kezdetektol fogva "samankodik", igy hivjuk mi, de sokszor tenyleg olyan, a legfurabb, hogy anno nem is hallgattam mellette ilyen zenet, aztan mostanaban elovettem megint, mert egyreszt nekem hianyzott, meg gondoltam neki is bejonne. Igy legyen otosom a lotton (ha lottoznek)! Viccen kivul mondom, O is imadja! Meghallotta es jott tancolni, meg ilyen edesen dolongelt ra, raadasul, ami meg furabb mindkettonknel, hogy nyugtato hatasa van. Tenyleg, egyszeruen, ha halljuk mindenki nyugodt es vidam. En erzem, ahogy megnyugszik a lelkem, meg olyan nagyon jo erzes araszt el. Annak idejen mondtak, hogy hallgassak klasszikus zenet, mert szeretik a babak, na, hat Nimo le se sz*rta... En szeretem, mertekkel, de engem se nyugtatott meg kulonosebben. Viszont ugy tunik, hogy az indian zenenek csodas ereje van, legalabbis itt minalunk! Lehet, hogy elozoeletbeli, de legalabbis magikus, az tuti! ; )

Az egyik kedvencunk, kicsit modernebb feldolgozas, de ez se annyira rossz... : )