浜松市細江町長楽寺

Erre meg emlekszem, mert tegnapi tortenet. Tegnap vegre talalkoztam Julcsival, Hamamatsu-n. Az allomason talalkoztunk, majd bementunk az egyik kedvenc kavezonkba. Ettunk egy szendvicset (ami egyebkent iszonyat finom!) es ittunk isteni finom kavet, most volt ilyen szezonalis, gesztenyes, nagyon finom volt! Kozbe beszelgettunk egy csomo mindenrol, szerintem mar itt eltelt majd nem egy ora. Utana elmentunk a lovardaba. Julcsinak volt egy ingyenes lovaglasi lehetosege, en meg elkisertem ot szivesen (bar en nem vagyok ez lo szereto ember, sot...), vegulis jo volt, tok jo fej volt az oktato, minden megallapitasa az volt a magyarokrol, hogy nagy az orrunk... Hat koszonjuk szepen. Persze, ezt olyan jopofan adta elo, szoval nevedtunk rajta, na de akkor is. Eltelt az egy ora, utana meg megneztuk a lovakat, hat valami kegyetlen, micsoda neveket tudnak adni szerencsetlen lovaknak, en volt amit ki se tudtam olvasni, hat... A Chelsea volt a meg legnormalisabb ennel mar csak rosszabbak voltak, de en megjegyezni se tudtam... Na hat, jottunk visszafele a buszmegallohoz, hogy mi elmegyunk megnezni a Chourakuji-t (長楽寺). Hat mi mikor elindultunk a lovardahoz direkt megneztuk, hogy a busz, ami elvisz az oterahoz, ugyan az a vonal, mint ahol a lovarda is van, igy csak tovabb kell menni vele, hat meg a ****t. Mar bocsanat. De kivitt minket valami olyan helyre, ahol meg a vonat is mas es a menetrendet se ertettuk, de lelkesen, hala az iPhone-nak es a terkepnek elindultunk, meglepoen egyszer se tevedtunk el, bar vagy egy fel orat mentunk gyalog, bokros, fas, pokos utakon, majd egy hatalmas lepcson fel es megtalaltuk. Persze zarva volt. Hm, hat nem voltunk idegesek, aztan egy neni meglatott minket es beengedett. Orultunk am nem is kicsit, kaptunk idegenvezetest, teat, sutit, kepeslapot, es nagyon kedvesek voltak. A hely pedig hat gyonyoru szep! Megerte elmenni es hatalmas mazlink volt, hogy voltak olyan rendesek, hogy beengedtek minket. Hat ide tervezek visszamenni Yoshiroval is majd mikor lesz kouyou (紅葉), mert a neni azt mondta, hogy az egesz kert pirossa valik. Annyira megneznem, de igy is nagyon jo volt. Aztan teljesen rank esteledett, tok sotet lett, de a neni lekisert minket zseblampaval a lepcson, mert alig lattunk mar (megjegyezem elvezet a pokos lepcson sotetbe lemenni, csak idok kerdese, hogy valami nyakadba ugorjon...). Aztan futas a buszmegallohoz, a kihalt varosreszen, ahol mar a kocsik is alig jartak, de idobe elertuk a buszt es hat hamar nem, de elertunk az allomashoz, aztan mentunk haza. En olyat aludtam.... De komolyan, pedig annyira nem ereztem magam faradtnak. Osszefoglalva a lenyeg, nagyon klassz nap volt! ; )

 

Julcsi lovagol. : )

 

 

 

Hamamatsu, Hosoe (浜松市細江町）

Tiszta videki hangulata van ennek a helynek, attol fuggetlenul, hogy egy hatalmas varos resze, de nagyon nagyon szep szerintem.

 

 

 

 

 

 

Ez pedig a Chourakuji-rol (長楽寺) par valogatott kep. Lehet, hogy kepekbol annyira nem jon at, de tenyleg nagyon gyonyoru volt! Annyira kedves volt a neni es a bacsi (akik mellesleg itt laknak), hogy kaptunk kepeslapokat es ketszer is volt reszunk teazni egyet japan modra, sutivel egyutt. Annyira nagyon jo volt, tuti, hogy meg visszamegyek egyszer-ketszer. ; )

Hogy mi is volt a hetvegen...

....mar nem is emlekszem, de igy jar az, aki nem ir idobe blogot. Ami megmaradt es emlitesre erdemes, az mar nem tudom melyik nap es nem tudom pontosan mikor, de horgaszni mentunk Shimada, Kawanechou reszere, ahol mellesleg Yoshiro nagyszulei elnek, na hozzajuk pont nem mentunk, de a halas tavat meglatogattuk es kellemes delutant toltottunk el. Ugy volt, hogy horgaszunk mindketten, hat en megprobaltam... Nem sikerult, igy ugy dontottem inkabb macskazom egyet, a macska konkretan a labam mellett ult es igy ketten neztuk Yoshirot, ahogy horgaszik. Na most, en csak neztem, de a macskan latszott, hogy majd kieski a szeme, hogy lasson egy halat a bot vegen es bakker, mekkora "mazlija" volt... Yoshiro kifogott egy egesz meretes halat. A macska persze minden erejevel azon volt, hogy neki adja, de nem jott ossze. Vissza lett engedve a hal a toba, a macska meg tok megsertodve elment, de meg ketszer lattam, ahogy visszanezett, de ilyen felelmetes fejjel... Nem tudtunk mit hozzafuzni.

Hazafele meg, anyosomekhoz mentunk, en egyutt foztem anyosommal, ami tok jo volt, Yoshiro meg apjaval elment megsetaltatni Moko-t (anyosomek kutyaja). Utana ettunk, ittunk, eletembe eloszor soroztem aposommal (0.00% alkohol tartalmu sorrel, csak hogy meg ne artson), jatszottam Mokoval, beszelgettunk, kesobb csatlakozott hozzank Yoshiro occse is, ugy hogy vagy este 23:00-ig biztos nem ertunk haza, de nagyon jo kis nap volt! Mondjuk egyre gyakrabban van ilyen, ami tok jo. : ))

Hazunktajarol 3. - Utazas

Hat remelem ez lesz az egyik dolog, ami a kesobbiek folyaman majd valtozni fog. Ugyanis, mire mi elindulunk akarhova is, mar lassan a napnak vege. Altalaban 2 fele modon indulunk el, amikor megbeszeljuk, hogy holnap kirandulunk es reggelre beallitjuk az ebresztot, illetve a majd holnap kirandulunk es majd valamikor elindulunk. Az elso a jobbik valtozat. Ha 08:00-ra allitjuk az orat, jobb esetbe 10:00 korul elindulunk (nem, nem keszulodunk 2 oran at, egyszeruen alszunk tovabb es a maradek 15 percben meg rohanunk). A masik variacio mar sokkal rosszabb. Ez kb. ugy nez ki, hogy felkelunk reggeli, film nezes, stb. Majd rajovunk, hogy mi ma ide es oda akartunk menni, de ugye mire ez felmerul, addigra mar legalabb del van, ha nem delutan es akkor ugyanugy rohanunk, nem mintha kellene mert ugy sem erunk oda hamarabb. 

Szoval nem tudom melyik veglet a jobb (ertelemszeruen az elso), de remelem majd eljon az az ido is, mikor rendesen eltudunk indulni itthonrol. Mondjuk mar csak azert is lenne szerencses leszokni errol, mert ha majd ne adj Isten hazamegyunk (marmint Magyarorszagra) nem lenne celszeru lekesni a gepet. Meg ugy egyebkent se kene elkesni majd sehonnan.

Hat van meg miben fejlodni, de ennel rosszabb sose legyen. : )

Hamamatsu

Hat eljott ez a nap is. Nem tudnam megmondani, hogy mar miota sirok Yoshironak, hogy ugy visszamennek kicsit Hamamatsu-ba (vegtere is eleg sok emlek fuzodik hozza.. : ) ). A hetvegen sikerult is! Tul sok helyen nem voltunk, pontosabban egy helyen, a Hamamatsujou-nal (浜松城). Nagyon szeretem azt a helyet, szep, bekes, es hatalmas, gyonyoru park veszi korul a varat. Szoval jo nagyot setaltunk. Eleg nosztalgikus volt, emlekszem anno Julcsival voltam itt, akkor is ugyanilyen szep volt, hanem szebb. ; )

Egsznapos programnak szantam, mert tobb szep hely is van Hamamatsu-n, csak ugye mi sose tudunk elindulni idobe... Mindegy vegeredmenybe egy jo kis delutant toltottunk itt. 

 

 

 

 

 

 

 

Hazafele beugrottunk meg egy horgasz boltba, csak korulnezni, de kozben megbeszeltuk, hogy a heten el kene menni horgaszni. Jelzem ez nem rajtam mulik, en amugy is mindig csak szemlelo vagyok. : ) Ja, igen, hazafele. Yoshiro mondja, hogy beugrunk szuleihez, mert el akar hozni valamit, na most a mi beugrunk a szuleihez, amugy se csak beugrunk, de most ugy beugrottunk, hogy 3 oran at biztos ott is voltunk, kozbe megjott az occse is, igy kisebb csaladi keretek kozott, beszelgettunk, nassoltunk, tv-ztunk stb. Jol, de foleg kellemesen eltelt az ido. : )

Suti ☆

Ezt csak mert valamelyik nap, nagyon suti ehetnekem volt, gondoltam egyet es osszehoztam ezt:

 

Hat nem volt egy tul bonyolult dolog, de gyorsan meg volt es meg finom is lett. : ) Elsore szerintem egesz turheto, lehet majd legkozelebb megvarialom kicsit. Mindenesetre, Yoshironak is izlett es hamar el is fogyott. : )

Igy a vegere egy Yoshiro idezet:

Nem is tudom mar mikor es mire, de most a napokban gyakran hasznaltam a cukorfalat kifejezest, amit Yoshiro sikeresen elsajatitott, mint mindig a leghasznosabb szavakat. Tegnap aztan lattunk egy mopszot lent az utcan, elsetaltak mellettunk (marmint kutya es gazdaja), majd Yoshiro ezt mondta nekem:

- Milyen cukormalac! - azt elsirom magam a nevetestol, de komolyan. De ez a szo kovetkezetesen tovabbra is cukormalac, hiaba javitom ki, szerintem elvezi, meg neha O is rohog, szoval tudja, hogy nem az (most mar), de akkor is ezt mondja. : D

Hosszu hetvege - 2.

Hat visszajottunk a masodik hosszu hetvegenkbol, s ezzel ebbe a honapba zartuk is az ilyen kisebb jellegu "vakaciokat". Kovetkezo hosszabb szunetunk mar csak novemberben lesz. Ugy hogy most vissza a mindennapi kerekvagasba.

Tul sok minden nem tortent, de megis. Szombaton itthon voltunk. Akartunk mi menni valamerre, de mire kitalaltuk, hogy hova-merre, mar tok keso volt, szoval maradtunk itthon. Annyira mondjuk nem is baj, mert bar Yoshiro sose mondja, hogy faradt, en neha latom, hogy raferne egy kis pihenes. Vasarnap mar valamivel tartalmasabb volt, bar ugy tunt eloszor, hogy nem lesz belole semmi... Mikor elakartunk indulni itthonrol, ugy nezett ki mintha le akart volna szakadni az eg. Mint mindig, szokasunkhoz hiven, csak akkor esik vagy van rossz ido, ha mi elakarunk menni, hihetetlen komlyan... A vegen aztan persze elmentunk, bar eloszor aposomekhoz, mert hogy vesz nekunk egy porszivot. Meg is lepodtunk, meg nem is, mindenesetre aposom ezt mar elore eldontotte, meg ki is valasztotta, bar megkerdezte az uzletbe, hogy jo e, de latszott rajta, hogy O ezt mar magaban eldontotte, amit annyira nem is banok mondjuk. Nagyon kis hiper-super. Azota is mindennap porszivozunk. Yoshiro elso nap haromszor ment vegig a lakason vele. Szoval teljesen meg voltunk elegedve es termeszetesen nagyon szepen koszonjuk megegyszer aposomnak! : ))

Miutan hazavittuk aposom, mi indultunk tovabb Shizuoka-ra. Megakartuk nezni a Toroiseki-t (登呂遺跡), meg is neztuk. Jobban sikerult, mint gondoltuk, mert meg matsuri is volt. Egyebkent a toroiseki, egy nagy park, ahol ilyen regi hazak vannak, fabol. Belehet menni meg lehet nezni milyen volt akkor regen, bar tok ures az osszes. Viszont igy, hogy matsuri is volt, volt kezmuves foglalkozas, meg lehetett szoni (vagy valami hasonlo, nem teljesen lattam) meg ilyen mindenfele jo dolgot. A gyerekek nagyon elveztek, mert egyreszt sorba alltak, masreszt mindenhol, iszonyat tomeg volt. Viszont ettunk ilyen fott konyaku-t miso szosszal, ami nagyon finom volt. Setaltunk nezelottunk, aztan mentunk hegedu orara. Egesz gyorsan eltelt igy a nap. De nagyon jo volt! : )

 

 

Barna rizs meg feher rizs, madarijesztovel. : )

 

 

Hetfon meg igazabol nem terveztunk menni sehova, gondoltuk atmegyunk kicsit anyosomekhoz, aztan elmengyunk a parkba setalunk egyet. Aztan a vegen nem mentunk, mert anyosom dolgozott, aposom ejszakas es aludt, szoval igy a parkba se mentunk. Hanem elmentunk a Fuji-hoz, van mellette egy nagyon szep to, ott ahol egyebkent a Shiraito no Taki is van (ami egy vizeses), csak egy picivel messzebb. Oda mentunk most, mert a vizeseshez mar nem lehetett lemenni. Tetteunk egy kellemes oszi setat, megcsodaltuk a Fuji-t es jottunk haza. Nem toltottunk el ott tul sok idot, ellenben igy is gyonyoru volt a taj. Nem utolso sorba pedig, megjott az osz. Mar nehol latszik is a fakon, nehol meg nem, de ami kesik nem mulik, viszont mar egesz hus van, a Fuji-nal konkretan hideg volt. Mindent osszevetve a hideg ellenere is, jo volt nagyon, kellemesen telt el az ido! : )

 

 

 

 

Ennyi volna igy nagy vonalakba a hetvege. A termeszet, mint mindig csodalatos. Remelem meg sok ilyen szep helyre megyunk majd. A kovetkezo celt mar kituztem, de hogy Yoshiro mikor fogja ravenni magat, meg nem tudom, pedig meg azt se mondanam, hogy nagyon messze van, de hat na. Elobb utobb ugy is raveszem. ; )