Szeretni jo!

Neha meg mindig azt gondolom, hogy kelloen naiv vagyok, ahhoz, hogy az elet mindig tudjon valami olyat mutatni, amin megdobbenek. Nos, azt hiszem ez vitathatatlan. A tavalyi szornyen rossz evem utan, csak remeltem, hogy jobb lesz, hat most mar erosen bizom benne, hogy tenyleg jobb lesz!

Iden is el kellett bucsuzzak ket olyan embertol, akik kozel alltak hozzam, nem is tudom, nagyon furan fog hagzani, de lehet mar "megszoktam", persze sokkolt es rossz erzes, elmondhatatlanul, de mar sokszor nem teszek fel kerdeseket magamba, nem gondolkodom a mierten, egyszeruen csak rossz es el kell fogadni, ahogy NimoApa mondana, ez az elet rendje...

Azt gondoltam volna, hogy, aki veszit el szamara fontos embert, az megtanul valamit, de legalabbis a gondolkodasa megvaltozik. En emlekszem milyen voltam mig mindenki mellettem volt es latom most milyen lettem. Olyan gyorsan es olyan hirtelen tortennek dolgok a vilagban, hogy elvezni kene, minden percet, ami megadatik egyutt! 

Annyi sok rossz tortenik es az emberek ahelyett, hogy szeretnek egymast, itelkeznek, gyulolkodnek, ujjal mutogatnak egymasra. Ha voltunk akar csak kikozositve az iskolaban, ha csak egyszer is megszoltak mert nem ugy viselkedtunk, mint mindenki mas, ha csak utaltak minket egyszer is mert irigykedtek rank vagy barmi, pontosan tudnunk kene mennyire rossz es fajdalmas, mennyire igazsagtalan. Szerintem mindenki eleteben tortentek rossz dolgok, talan egyeseknek sokkal rosszabb is, mint, amit en vagy akarki mas el tud kepzelni. Mennyivel jobb lenne, ha meglatnank a felszin alatt megbuvo erzeseket, gondolatokat, amiket nem veletlen nem merunk elmondani vagy megmutatni. Sosem szabad elfeledni, hogy igazabol semmi sem az, aminek latszik. Ahogy azt sem, hogy mindennek ket oldala van, nincs szivarvany eso nelkul, ahogy nincs napsugar nelkul se. 

Az elet meseszep lehet, ha egy kicsit a felszin ala latunk. Mi mar talan nem is emlekszunk micsoda elmeny egy eso utani pocsolya, hogy miert olyan erdekes egy katica egy 2 evesnek, csak elkepzelesunk lehet, mit erez egy ehezo kisgyerek, ha csokit adnank neki es arrol meg lehet elkepzelesunk sem lehet, hogy mit erez valaki, ha megertik, ha oszinten egyutt ereznek vele. Ugyanakkor gondoljunk csak bele, milyen jo erzes, ha megnevettetunk valakit, milyen fantasztikus erzes, ha ismeretlenul is koszonnek es dobnak egy mosolyt az utcan, mennyire hihetetlenul jo, ha osztozhatunk az oromunkben, onzetlenul, spontan, szivbol mosolyogni masra, szeretni valakit es bizni abban, hogy nem csak, hogy viszonzasra lel, de meg sokszorozodik es meg tobbekhez eljut, az az, ahol a "csoda" kezdodik!

Viselkedjunk hat ugy, ahogy szeretnenk, hogy velunk viselkedjenek! Ha jol esne neha egy kis kedvesseg, egy par szep szo, egy szivbol jovo mosoly, akkor tegyuk meg mi is! Nem kell mindig masra varni, vagy epp egymasra. Nincs elmeny, ha nem indulunk el az uton, nincs kaland, ha nem vagunk az ismeretlenbe es nincs gyozelem, ha nem szallunk szembe a felelmeinkkel. Legyunk batrak, vidamak es szeressuk egymast! : )