A "hiba", ami talan annyira nem is az, aminek latszik...

Van ugy, hogy azt hisszuk, hogy hibaztunk es, hogy ez most egy nagyon rossz dolog. De miert?! Igazabol, ha belegondolunk hibazni emberi dolog, arrol nem beszelve, hogy a hibainkat ki lehet javitani, tulajdonkeppen a hibaink egyfajta tapasztalas, amibol tanulunk vagy legalabbis a lehetoseg benne van, hogy tanulhatunk, a kerdes ugye, hogy eszre vesszuk e, hogy mit es, hogy valojaban akarunk e tanulni belole. Azon gondolkodtam, hogy megbantam e barmit is, amit tettem es barmilyen fura is, de nem. Igazabol azt kell, hogy mondjam, hogy ami rossz volt, az is jo, hogy megtortent. Az elet a tapasztalas iskolaja, semmit sem fogok tudni jobban ertekelni es megbecsulni, mint, amit a sajat boromon tapasztalok meg. Lehet, hogy hoztam rossz donteseket, de valojaban lehet nem is voltak rosszak, lehet, hogy csak en gondoltam oket annak es most, ha belegondolok valoban, akkor azt hittem rossz vagyok, mert hoztam egy dontest, ami nem tetszett masoknak, most pedig azt mondom, milyen jo, hogy meghoztam, ha akkor nem tettem volna, most kimaradt volna a tapasztalas es a tanulsag. Hogy rossz voltam e masok szemeben?! Lehet. Az az igazsag, hogy ra kellett jonnom arra, hogy a donteseimmel alakitom az eletem, olyanra, amilyenre csak szeretnem, ha nem dontok, tulajdonkeppen azt is mondhatnam, hogy beleegyezek abba, hogy "hat ez van". De miert? Sosincs keso donteni es tovabb menni. Lehet, hogy egyszer azt mondtam, hogy en itt most "jobbra" megyek, most azt mondom, nem banom, hogy akkor igy dontottem, mert igen, tanultam sok mindent, ateltem sok mindent, kaptam jot es rosszat, de valami nem az igazi es ki lesz az, aki azt mondja, hogy a kovetkezo lehetosegnel ne menj "balra"? Na ez az, hogy senki. Ha felek dontest hozni az valoszinuleg azert van, mert nincs eleg onbizalmam, ahhoz, hogy azt mondjam, de vegig tudom csinalni, vagy felek a tarsadalmi kritikatol, vagy eppen, hogy attol, hogy mit szol a csalad, a baratok stb?! De oszinten, hol szamit ez ilyenkor? Az en eletem, az en dontesem. Az egyetlen konnyedseg, ha valaki a masik szavara ad, mikor kovetnie kene a legtisztabb erzest, azt a vagyat, ami vezenyli, hogy majd, ha nem sikerul lesz kit hibaztatni, de ez is csak egy tevhit, valojaban hallgattam valakire/valakikre, akik "szerint" ez es ez, igy es igy jo es mivel feltem meghozni a dontest magamtol, azt, ami a legjobb dontes lett volna, elhittem, hogy "nekik" van igazuk. Dontottem igy is, ugy is, a kulonbseg az, hogy mig magamtol hoztam volna meg a dontest, valoszinuleg a legjobb dontest hoztam volna meg, egy olyat, amit az erzelem, az esz es a sziv egyuttese alkotott volna meg, a masik esetben pedig alabecsultem magam, eluralkodott rajtam a bizonytalansag es a majd "mit mondanak masok?", ami pedig egy es ugyanaz, hogy mindket dontesert kizarolag magad okolhatod.

Es, hogy mi az, amitol sokan elbizonytalanodnak es donteskeptelenne valnak?! Hat az valoszinuleg, a masokkal szembeni itelkezes, mert azt mindenki nagyon tud, csak nem kene.