Konyvmoly

Nimrod egy igazi konyvmoly, tiszta Apja. Apa is allandoan olvas, ha nem konyvet, akkor ujsagot, reklam papirt, a kajak osszetevoit, stb. csak olvasson. Na, Nimo is sokszor jon hozzam a konyvvel, barmelyikkel es akkor ul az olembe es olvasunk jo sokat es latszik rajta, hogy elvezi. Kepes fel orat is ulni, ha konyv van a kezunkben, figyel, nagyon is okosan, mosolyog, sokszor meg meg is beszeljuk, bizony, ugy mondja a magaet, van, hogy egy maga is olvas, ezt onnan tudom, hogy a konyhaba hallom, ha dunnyog a konyv folott, annyira edes! Szoval Apa azt mondta, hogy, ha a gyereke szereti a konyveket barmikor, barmilyet megvesz neki majd es be is tartja...

Tegnap elmentunk a baba boltba, mert nyari ruhat akartam neki nezni, aztan miutan tettunk par kort, megneztuk a konyves reszleget is es Apa nem viccel, tenyleg vett is neki, kettot! Azota is nezzuk es lapozgatjuk, el se tudom rakni, meg is jegyeztuk, hogy szulinapjara kap valami szuper szorakoztato jatekot, egy darabot es kap melle konyvet, aztan ugy is jon ra 2 honap mulva a Telapo, meg a Karacsony... 

Amugy Apukam megjegyezte, hogy lehet tudos lesz a gyerek, hat, vagy konyvtaros, de azt hiszem meg raerunk talalgatni, mindenesetre most mar nem keves babaknak valo konyvunk van es hol vannak meg az igazi mesekonyvek?!

୨୧ᕼᗩᑭᑭY ᗷIᖇTᕼᗞᗩY୨୧

Megvolt az elso szulinapi torta probalkozasom... Bar nem egy mestermu, ahhoz kepest, hogy elsore csinaltam annyira csunya se lett, izre viszont nagyon finom volt! Nimo szulinapi tortajanak pedig mar nyugodt szivvel fogok majd neki latni, kivancsi leszek majd akkor mit hozok ossze megis csak elso szulinap lesz, na, majd addig kitalalok valamit... (๑◕ฺ‿ฺ◕ฺ๑)

Oh, es ezt muszaj dokumentalnom, mert nem emlekszem, hogy eletembe meg lett volna ilyen, de az iden 103-an koszontottek fel.... Eleg hihetetlen, de boldogsagom hatartalan, koszonom megegyszer mindenkinek! ♡ପ(๑•̀ुᴗ•̀ु)* ॣ৳৸ᵃᵑᵏ Ꮍ৹੫ᵎ *ॣ ♡

Update: 108 : D

A 23.

Es megint oregebb lettem egy evvel... Ez a legelkeseritobb ebbe a napba mindig... Viszont, amugy meg az egyik legjobb nap is az evben. Csak ugy gyulnek az emlekek es kesz nosztalgia visszagondolni, hogy milyen is volt, mondjuk a 8. vagy a 14. vagy a 18. szulinapom, sokszor a nevetes elkap, sokszor meg konnyezik a szemem, ahogy visszaemlekszem rajuk, de, ami a fontos es, ami a legjobb, hogy ez a nap valahogy mindig jo es szep! Es csak egyre jobb lesz vagy legalabbis ugyanolyan jo. Volt ma is minden csudijo, koszontes, torta, ajandek, jokedv, csaladi idill stb. Nincs is mit kivanni, csak orulni annak, ami van! 

Azert ez a nap duplan kulonleges, sose leszek megegyszer 23-an 23 eves... 

Nyaralas - 1.

Hat hetfon gondoltunk egyet es megkezdtuk az idei nyaralast. A nyaralas egyebkent nalunk altalaban egy napos, marmint nem ott alvos, viszont tobb helyre is elszoktunk menni, ez persze evenkent anyagi es idojarasi tenyezoktol valtozhat, de altalaban igy zajlik. Ahogy elnezem iden sem lesz maskepp. Elmentunk Mishimara, pontosabban Kakitagawara kirandulni. Nem tervezett kirandulas volt, sot, konkretan reggel kilenckor jutott eszunkbe, hogy, ha mar 3 napos szunet van es raadasul Apa ejszakas, akkor menjunk valahova... Az ilyen spontan kirandulasok hatranya, hogy sose tudunk jol utana nezni a helynek, igy aztan volt is "par perc", amit gondolkodassal toltottunk miutan persze megerkeztunk, mert, hogy a lepcso es a babakocsi nem tul nagy baratok, raadasul iszonyat meleg volt... Nimo sokszor leakarta tepni magarol a polot vagy jobb esetbe az uditovel akarta locsolni magat, eleg vicces latvany volt, de azert annyira megse. Raadasul tele volt minden szunyoggal es csak es kizarolag Nimot nem csiptek ossze, de minket kb. mindenhol... Ezen aprosagoktol eltekintve viszont nagyon is jo volt! Ugyanis jo volt a friss levegon lenni, jatszottunk a fuben, setaltunk az erdoben, Nimo meg a patakba is beleallt, volt piknik is, keszult sok fenykep, jokat nevettunk (mar amikor...), szoval jo volt es jol elfaradt mindenki. Hazafele bementunk Shizuokan az egyik aruhazba vacsorazni, meg Nimot is megetettuk es atoltoztettuk, aztan tettunk egy kort es jottunk haza. Nimo ugy bealudt mire hazaertunk, hogy azt hittuk nem tudjuk felkelteni furdeni.... De aztan megis, furdes, eves es mar ment is aludni. A kovetkezo uticel, ha minden jol alakul es remeljuk ennyi jo dolog tenyleg tortenik velunk ebben az evbe, akkor 2 het mulva Osakaba megyunk. Reg vartam mar valamit ennyire! : )) 

Nimo mostansag...

...megfekezhetetlen. De tenyleg! Atrendezi a konyhat, kinyitja a csapot a furdoszobaba, kiramol a szekrenybol, csapkodja az ajtot, felmaszik az aztalra, a kanapera, meg ahova csak tud... Ha meg raszolunk es megmagyarazzuk neki miert, akkor ertelmesen figyel, majd leul es mintha megertette volna, de megsem, mert 10 perc utan megint ujra kezdi... A legidegtepobb az egeszbe, hogy, hiaba mondunk neki barmit, hogy nem szabad vagy ezert-azert legyszives ne csinald, eloszor figyel aztan rank nevet vagy mar eleve nevet, mintha tudna, hogy "Anya, tudom en, hogy nem lehet, de csak azert is megcsinalom..."... Most mar Apa is azt mondta, hogy latszik rajta, hogy tudja, hogy nem szabad, de csak azert is. Raadasul mi pont nem a kiabalos reszbe tartozunk, amugyis halkan beszelunk, de itt meg hangos szo nem volt es a gyerekre en biztos nem kiabalok, mert mar a gondolatatol is lelkiismeretfurdalasom van... Igy viszont meg direkt "szorakozik"... Ugyhogy, ha napjaba hetvenhetszer felmaszik a kanapera, en hetvenhetszer megyek oda, rakom arrebb es ragom a szajaba, hogy azert nem maszunk fel, mert, ha leesel marhara fog fajni... Es O odamegy hetvennyolcadjara is, mosolyogva vissza-visszanez, hogy vajon megyek e utana es persze, ha latja, hogy igen akkor nagy sebessegre kapcsol es nevetve "elszalad"... Pedig komolyan, annyit foglalkozok vele, egesz nap jatszunk szinte... Aztan megis, allandoan csak az, amit nem szabad... Na mindegy, majd elmulik ez az idoszak is. Aztan meg majd visszasirom. : )

Koltozkodos

Valojaban nem koltozunk sehova, de Anyosom mikor meglatta egyszer nyitva a szekrenyunket az elso kerdese meglepett arccal az volt, hogy, "Ti elkoltoztok??" Mondjuk igy utolag belatom, nem is ertem miert lepodtunk meg ennyire... A helyzet az ugyanis, hogy beepitett szekreny van mindket szobaba felul egy hosszu polccal es egy akasztos resz, alul pedig a nagy semmi... Mi meg az osszes vagy legalabbis a cuccaink 90%-at bedobozoltuk, a ruhakat is. Mert igy helytakarekos es raadasul, ha Nimo kinyitja a szekrenyt es ugy marad, se a rendetlenseg nem latszik, se pedig, hogy mennyi feleslegesen tarolt holmink van, nem is tudom honnan szedtunk ossze ennyi mindent... Na mindegy is. Szoval ugy nezunk ki, mint, akik koltoznenek, pedig nem, egyaltalan nem, eszunkben sincs. Apropo dobozok, a multkor a 100 yenesbe talaltam papir dobozt millio fele meretben, formaban es mintaban, le is ragadtam egy par percre... Amugy sose gondoltam volna, de nem rossz otlet dobozolni egesz sok hely felszabadul es mondjuk arrol nem beszelek, hogy mi van a doboz belsejeben, mert az minden csak nem rend, de kivulrol megis az latszik. Praktikus az biztos. : )

Mar nem is tudom, mit mondhatnek...

Tegnap reggel meghalt Mama unokatestverenek a lanya, hihetetlen... Szegeny betegen szuletett, az orvosok csak par evet josoltak neki, megis 46 evig elt! Nagyon kedves lany volt, legalabbis amennyire en ismertem... Nyugodj bekeben Draga Farida!

....

Ma volt Papa temetese... Szornyen rosszul ereztem magam, hogy nem tudtam ott lenni, meg mindig iszonyatosan buntudatom van eleg sok minden miatt, azert is, hogy nem tudtam neki elmondani sok mindent, amit meg, ha tudott is szerettem volna, ha egyszer legalabb hallja es buntudatom azert is, hogy eljottem otthonrol, hogy elkoltoztem a vilag vegere es nem lehettem Vele meg utoljara, hogy nem tudtam meglatogatni egyszer sem... El se tudom mondani, hogy mennyire bant es tudom, hogy meg nagyon sokaig fog is. Amugy irtam egy levelet, amit tudom, mar soha nem fog elolvasni, de nekem jobb igy es tudom, hogy jol tettem, hogy megirtam es megkapja... Amit a legjobban sajnalok, hogy soha nem tudtam neki elmondani mennyire szeretem, pedig tudom lett volna ra alkalmam nem keves, ezert is bant annyira, O se mondta nekem, soha, de en mindig tudtam, hogy szeret es sose felejtem el! Annyira nagyon hianyzik es barcsak meg egy kicsi ido jutott volna egymasra... Halas vagyok Neki mindenert es szivbol orulok, hogy volt nekem!

Vettem ma viragot es gyujtottam gyertyat, ez persze nem ment fel a buntudat alol, csak szerettem volna, ha tudja, hogy, ha nem is lehetek otthon most, de innen is mindennap gondolok Ra, ahogy mindig is fogok! ♡

Ahogy oregszem...

...egyre tobb fura dologgal kell szembesuljek magammal kapcsolatba vagy nem is tudom, lehet, hogy inkabb meg mindig nem nottem fel... Igen, ez utobbinak talan nagyobb a valoszinusege....

Nem birom a csendet. Megorulok tole... Sose birtam, most se lett jobb, anno mindent zaj mellett csinaltam, meg a verstanulast is. E teren semmi nem valtozott a mai napig, inkabb csak szoljon valami...

Ohh, emlekszem meg mikor viragokat szedtunk az arokba vagy a reten es vittuk haza, voltam vagy 8 eves, de a mai napig neha megfordulok egy-egy ibolya utan, bar mar nem szedem le...

Szeretem a noies dolgokat, regebben is szerettem, csak sose ereztem a legkenyelmesebbnek, ez most is igy van. Barmikor felveszek egy csini cipot szoknyaval, csak ne kelljen messzire menni benne....

Piknik, mostanaba sokszor van, mert van kivel, mert van hol es mert amugy nagyon jo, gyerekkel meg aztan plane csupa moka es kacagas. De amugy is, kettesben romantikara is alkalmas, olyan megunhatatlan dolog....

A viragok mindig elbuvoltek, azota persze csak rosszabb lett a helyzet. Kepes lennek nap, mint nap nezni oket. Szepek, illatosak kell is ennel tobb?!

A sutik, hat igen... Anno is szerettem, most is szeretem a kulonbseg, hogy anno Mamaval vagy Anyuval suttettem, ma mar megsutom en is. Es jaj, hazisuti, nincs is annal finomabb!

A termeszet kincs. Legalabbis nekem, mi ilyen kirandulosak vagyunk, nekem szuksegem van ra, meg amugy is, kiranduljunk csak, jot tesz mindenkinek!

Meg mindig imadom a meseket, legfokepp a Disney meseket, de amugy mindet, Magyar nepmesek, Grimm legszebb mesei stb. Olvasni is, nezni is csudijo!

A blog vagy hat anno naplo volt, csak mivel naploba kepeket ragasztgatni maceras blogra valtottam, na jo, nem csak ezert, irni is konnyebb, pontosabban gyorsabb es most ugye szamit az ido is, mert ugye az mostanaban sosincs eleg.... De a blog is jo, irni onmagaba jo, megoriz sok emleket es gondolatot, amiket azert neha jo visszaolvasni...

Vasarlas.... Ohh, erdekes dolog nalam egy-egy ujonnan beszerzett vagy mastol kapott dolog, mert bar mindennek orulok es altalaban mindenre vigyazok is, ez elso korbe senkinek se tunne fel... Ugyanis, az ujonnan vett dolgok altalaban az elso sarokba landolnak szatyrostul, cetlistol, aztan majd napok mulva a "helyukre" kerulnek... Ugyanezt csinaltam gyerekkent is, volt, hogy a karacsonyi ajandekaim a fa lebontasaig, a fa alatt varakoztak, persze megnezni megneztem es aztan vissza is tettem oket... A szekreny ugy latszik a mai napig tul egyszeru megoldas vagy csak nem vagyunk joba...

En mindig mindent dokumentalok... Hogy miert nem tudom, pedig sok olyan dologra is emlekszem, amire nem is gondolnanak. Meg is mindent meg kell orizni az utokornak kepes vagy irott formaba is, hat igen, pont, mint regen...

A jo konyvek meg mindig lekotnek es meg mindig kikapcsolodast nyujtanak, de csak a jok es csak a szabadon valasztottak... Utalom, ha helyettem dont valaki, azt meg inkabb, mikor ram eroszakolnak valamit, na ezert utaltam altalanos iskolaba olvasni, szerencsere mostanra, mar egy ideje visszatert a kedv, most mar remelem marad is!

Kave imadatom nem is tudom miota tart, persze annak idejen meg csak tejeskave formaba, aztan kesobb mar mindegy volt, csak kave legyen. Na ez azt hiszem mar orokre megmarad, ugyanis leszokni szerintem nem tudnek, de nem is akarok, mert finom es jo, ja es olvasas melle a legjobb kisero...

Szeretnek egy kertet, ha nem is nagyot, de legalabb egy kicsit... Otthon mindig volt, hatalmas, jo volt labdazni, szaladni, gyumolcsot szedni, viragot ultetni, kutyaval jatszani es most nincs... Es ugy hianyzik! De remelem egyszer nekunk is lesz!

Meg mindig csomagolok, karacsonyra, szulinapra, meg mindig nem eleg a szatyor, az olyan semmilyen, nem szeretem, most meg, hogy van Nimo plane nem hagyom abba, neki is jar a bontogatas orome!

Na igen, smink.... En nem sminkelem magam! Komolyan, alapozot se hasznalok, de megis van... Mint, ahogy szempillaspiralom is, bar egy evbe csak ketszer-haromszor nyulok hozza, ellenben van egy tucat koromlakkom, amiket meg hasznalnek csak ugye most nem ugy megy, hogy varok mig szarad... Na, de majd kesobb! Ohh es a hajgumikrol es fulbevalokrol nem is beszelve ebbol mar lassan ilyen gyujtonek is elmehetnek... Hiaba, ami szep, az szep!

A hajam, amit imadok magamon... Mast kevesbe, de a hajam nagyon, epp ezert baromira ki szoktak borulni a hullik vagy, ha Nimo neha megtepi, nem, nem kiabalok a gyerekkel es csunyan se beszelek, de megsiratom neha, ha meglatom a kezebe a hajszalam...

Meg mindig rendetlen vagyok vagy inkabb szetszort, sose talalok semmit, de, ha megis akkor nyilvan akkor, mikor mar nincs ra szuksegem.... Es sajnos meg mindig elofordul, hogy csak ledobalom a cuccokat, aztan valamiert mindig meglep a rendetlenseg... Jo, azert nem az egesz haz az es altalaban estere osszepakolok, de akkor is...

A cukisagokat meg mindig imadom es fogom is. Nem tudom miert, de feldobjak a napomat. Van egy nagyon hasonlo fekvos pluss medve tolltartom, szegenyt mar mosni kene, de meg mindig birja a kikepzest.

Aztan van, ami volt es van, ami lesz is... Mert ugye az ember eleteben mindig van valami fontos momentum, amit meg kell orokiteni, ami epp szep vagy vicces vagy barmi, de kesobb ugyancsak orommel nezzuk vissza. Az elso fenykepezogepem Nagypapamtol kaptam, azota imadok fenykepezni... Neha csak mert szorakoztat, neha meg mert "muszaj". : )
Bar ezek a kepek most nem az en gepem altal keszultek, de a hangulatuk nagyon jo es nem mellesleg egesz sok tulajdonsagomra ravilagitanak, foleg igy osszegyujtve...

Apropo ma beszelgettunk Nagymamammal, aki szerint egy az egyben Apam vagyok, mas szoval sose novok fel igazan... Jo lesz... : D