...megfekezhetetlen. De tenyleg! Atrendezi a konyhat, kinyitja a csapot a furdoszobaba, kiramol a szekrenybol, csapkodja az ajtot, felmaszik az aztalra, a kanapera, meg ahova csak tud... Ha meg raszolunk es megmagyarazzuk neki miert, akkor ertelmesen figyel, majd leul es mintha megertette volna, de megsem, mert 10 perc utan megint ujra kezdi... A legidegtepobb az egeszbe, hogy, hiaba mondunk neki barmit, hogy nem szabad vagy ezert-azert legyszives ne csinald, eloszor figyel aztan rank nevet vagy mar eleve nevet, mintha tudna, hogy "Anya, tudom en, hogy nem lehet, de csak azert is megcsinalom..."... Most mar Apa is azt mondta, hogy latszik rajta, hogy tudja, hogy nem szabad, de csak azert is. Raadasul mi pont nem a kiabalos reszbe tartozunk, amugyis halkan beszelunk, de itt meg hangos szo nem volt es a gyerekre en biztos nem kiabalok, mert mar a gondolatatol is lelkiismeretfurdalasom van... Igy viszont meg direkt "szorakozik"... Ugyhogy, ha napjaba hetvenhetszer felmaszik a kanapera, en hetvenhetszer megyek oda, rakom arrebb es ragom a szajaba, hogy azert nem maszunk fel, mert, ha leesel marhara fog fajni... Es O odamegy hetvennyolcadjara is, mosolyogva vissza-visszanez, hogy vajon megyek e utana es persze, ha latja, hogy igen akkor nagy sebessegre kapcsol es nevetve "elszalad"... Pedig komolyan, annyit foglalkozok vele, egesz nap jatszunk szinte... Aztan megis, allandoan csak az, amit nem szabad... Na mindegy, majd elmulik ez az idoszak is. Aztan meg majd visszasirom. : )
0 件のコメント :
コメントを投稿