Parizs

Errol is biztos szo esett mar valamelyik bejegyzesbe vagy legalabbis, mintha remlene valami. Szoval Parizzsal nekem valahogy olyan vegyes erzeseim vannak, emlekszem anno a kozepiskolas idokre, amikor mindenki Parizsba vagyott, en meg nem eppen, sot ahhoz kepest, hogy egyszer reg szerettem a nyelvet, hogy en akartam elkezdeni tanulni magamtol, hogy vegul francias kettannyelvu osztalyba kezdtem es meg rokonom is lakik kint, valahogy semmi kulonosebb vonzalom nem alakult ki... Aztan, hogy a tanaroknak koszonhetoen vagy sem vagy csak egyszeruen megvaltozott a velemenyem es ki akartam probalni valami mast, azt nem tudom, de abbahagytam, teljesen. Evekig hallani se akartam rola, a tankonyveimet is valahol a szekreny legmelyere raktam, azt se tudom mar egyaltalan melyikbe, nem is kerestem. De mostanaban felmerult bennem, hogy ujra kezdem... A miertet en magam sem tudom, de talan nem veletlen kezdtem el anno 12-13 evesen, szoval adnek neki meg egy eselyt. Nem tervezek Franciaorszagba utazni egyenlore, nem tudom, hogy biztosan odavagyom e, de egy ideje ugy erzem, hogy, ha lehetoseg lenne ra egyszer azert megis csak elmennek, lehet megvaltoztatna bennem valamit vagy legalabbis kozelebb hozna ujra a nyelvvel, mert azert oszinten most mar sajnalom, hogy csak ugy felre raktam, az elejen nagyon szerettem, aztan meg, hat... Ki tudja mi tortent igazabol?! Mindegy, hagyom meg ezt kicsit es ha igy gondolom majd  par honap mulva is, akkor lehet kipakoltatom a szekrenyeim Apammal... Fog nekem orulni. : )

Azert mindent felreteve egyszer azert elmennek megis csak Parizsba, gondolom ez sem veletlen jott elo mar egy ideje, lehet most kezdek visszaterni a "gyokerekhez"?! Szep volna...