Vegre, elfogytak az oltasok! Nem tudom melyikunk orul jobban, Nimo vagy en, de a lenyeg, hogy egy darabig statusz vizsgalatra megyunk majd, ahol remelhetoleg se tuvel, se semmi fajdalmas dologgal nem talalkozunk majd, csak ugy, mint eddig sem. Jovoheten ezt a vizsgalatot is meg kene ejteni, mert nem akarom elhuzni addig mig vissza nem jovunk mivel amugy is el akartuk vinni, hogy lesse meg a doktorno, nehogy nekem kesobb deruljon ki, hogy valami nincs rendben....
Jut eszembe utolso oltasunk volt a BCG... Ez nekem ilyen mumus volt tobb okbol kifolyolag is, de azt hiszem tenyleg ez volt a legszornyubb az osszes kozul. Egyreszt, mert ugy kellett keresni, hogy ugyan melyik kedves doktorneni/bacsi lenne olyan kedves es beadna?! Mert a varosban levo legalabb 30 rendelo kozul kb. 3-ba vallaljak... Na, aztan a vegen csak sikerult, kaptunk idopontot, el is mentunk. Meg milyen jo, hogy nem babakocsival? Ugyanis nem lehetett bevinni... Sot, le kellett venni a cipot is az ajtoba (mondjuk ezen annyira nem szoktam meglepodni...), de az haggyan, Nimorol is levetettek a cipot, nem tudom mit gondoltak, hogy csak azert cipelem magamon a 9kg-os gyereket mert jol esik? Na, mindegy. Megmertem a lazat itthon, majd megmerettek velem megegyszer odabent... Es bar 15:00-re volt idopontunk 15:30-ra kerultunk sorra (en ilyet meg sose tapasztaltam itt...) kozbe csak azon izgultam, hogy a rengeteg kohogo gyerek kozott Nimo ne kapjon el valamit. Na, mire sorra kerultunk jol megvizsgaltak (ez csillagos otost erdemelt volna, tenyleg!) majd megkaptuk az oltast, aminel Nimonak egy hangja sem volt! Mondjuk nem igazan szokott sirni... Na es innentol volt am a gond, ugyanis kiultettek minket egy szobaba, az olembe raktak a gyereket majd kozoltek, hogy annak az atlatszo valaminek, amit rakentek a kezere, magatol kell felszivodjon, szoval fogjam a gyerek kezet es ne adjak ra semmit, amig nem szaradt meg es egyebkent is uljunk nyugodtan. Hat mert ez csak igy megy? Az elso 3 perc volt nyugis, utana meg jott az orditas, az ugralas stb. Fantasztikus volt... Aztan a visszaoltoztetesnel a vegen Nimo "bevert" egyet egy kislanynak... En meg nem gyoztem elnezest kerni... Szerencsere Anyuka jofej volt es csak mosolygott... Mire meg hazaertunk en fogytam fel kilot (komolyan...) es majdnem letort a derekam, mikor levettem a kengurut magamrol tiszta megkonnyebbules volt. Es az nap olyan volt a fiam, amilyennek a 6 honap alatt sose lattam... Sirt, verte magat a foldhoz, nem volt jo semmi, csak ha fogtam volna allandoan. Szerencsere masnapra ennek vege lett, de hogy en, hogy nem zartam a szivembe ez a BCG oltast azt el nem tudom mondani.....
0 件のコメント :
コメントを投稿