Nimrod imadja a tarsasagot, ezt azota tudom miota megszuletett, ha nincs mellette valaki, akkor sir vagy legalabbis baromi hisztis... Egy ideje, bar nem olyan regota figyelem, ha pl. latotavolsagba vagyok, akkor jatszik bekesen, neha ram nez, mosolyog es boldogsag van. A multkor anyosomeknal voltunk, ott jatszott Apaval meg Mamaval a nappaliba en meg kiosontam 2 percre (de tenyleg nem volt tobb) megsimogatni a kutyat (mindig volt es most, hogy nincs, anyosomeknal elem ki haziallat imadatomat), hirtelen a semmibol hatalmas siras, Apa meg jott utanam az ordito gyerekkel, a kezembe adta es hihetetlen csend lett... Na jo, gondoltam, hat kicsi, meg lehet hirtelen mentem ki es nem tetszett neki. Aztan tegnap elmentunk borondot venni, meg is vettuk. Ami azt eredmenyezte, hogy a gyerekules melle hatulra lett berakva mert nem fert be mashova... Szoval nekem elore kellett ulnom, de Nimo mar faradt volt, gondoltam nem lesz gond elalszik majd ugyis. Ahogy beultem a kocsiba -anyai megerzes?- mar tudtam, hogy valami nem lesz rendben, elindultunk 5 perc utan (semmi tulzas!) krokodil konnyek es olyan siras, hogy szerintem meg az utcan setalo emberek is hallottak, ugyhogy meg kellett alljunk gyorsan, kozben en is majdnem sirva fakadtam, mert el sem tudom mondani milyen volt a mindig mosolygos, edesen kacago es dumalo fiamat igy latni (rosszabb volt a BCG oltas utani par oranal is...), megalltunk a legkozelebbi helyen, ahol csak megtudtunk, kivettem a gyereket, megoleltem es lass csodat, olyan csend lett, amilyet csak akkor "hallok", ha alszik. Ugyhogy hazafele akarmennyire nem biztonsagos is, fogtam a kengurut magamra raktam a gyereket es visszaultem. Es egesz uton figyelt es mosolygott.
Ugy latszik, hogy eljott a "csak anya jo" idoszak. En elvezem, mert akarhanyszor beszelek hozza vagy nevetek neki, O is ugyan azt csinalja, kis cukorborso!
A tanulsag persze egy ideig meg lesz, bar Mamam szerint es baratnom szerint, ez most nagyon szep idoszak, de ha nem valtozik, akkor felkothetem a gatyam mikor ovodaba viszem majd... Es tenyleg, erre nem is gondoltam, ugy voltam vele olyan messze van meg, aztan meg majd nezhetek, hogy megse.
0 件のコメント :
コメントを投稿