Ennek mar egy finom...

...dobostortat. Idejet nem tudom mar megmondani mikor jartam utoljara cukraszdaba. Az igazsaghoz persze hozzatartozik az is, hogy nem igazan szeretem a cukraszdat, mert altalaban mindig csalodok, ha benezek. Mindezekellenere neha jol esik bemenni es korulnezni. Az egyetlen dolog, amivel altalaban jo velemennyel vagyok, az a dobostorta. Azt ritkan tudjak ugy megcsinalni, hogy nem izlene. Emlekszem anno, meg mikor otthon laktam Mamaval jartunk egyik rokonunkhoz, aki egy idos neni es mindig sutivel vart minket, a leggyakrabban dobostortaval. Hatalmas, finom, puha, hibatlan!

Azota is hianyolom es neha-neha, ha eszembe jut ugy ennek belole, na de majd, ha most hazamegyunk erre is sor kerul. : ) Egyebkent mas sutikkel ugy vagyok, hogy megcsinalom vagy legalabbis hasonlot. Nem vagyok egy cukrasz, sot, mondhatni igen csak tavol tolem, de azert egy-ket dolgot megtudok csinalni vagy epp ujitani, ami nem is olyan rossz. Ugyhogy most, ha otthon lennek, lesetalnek a cukraszdaba es megennek egy jo nagy dobostortat (marmint egy jo nagy szeletet, nem egy egesz tortat). Ami kesik, nem mulik, nincs messze az a majus 3. : )

UI.: Majus 3-an megyunk haza es otthon leszunk egy hetig, tudom nem sok, de a semminel ez is tobb es jaj, de varjuk mar! : ))