Tegnap volt itt nalunk tuzijatek, mindig augusztus 7-en, tok mindegy milyen napra esik. Eloszor nem is beszeltunk rola, mivel hetkoznap volt es ferjem dolgozik addig ameddig, vagyis nem tudtuk lesz e tuloraja vagy sem. Aztan felhivott hazafele, hogy rendes idobe jon haza es hogy szeretnek e menni? Hat tul sokat nem gondolkodtam, mert mar vartam egy kicsit masabb, romantikusabb programra. Szoval hazajott elmentunk, de azert egy fel kesz vacsit csinaltam, nem tudtam mikorra erunk haza, ugy hogy a biztonsag kedveert.
Felig elmentunk autoval, a masik felen gyalogoltunk. Odafele tok jo volt, nem volt semmi gond. A tomegtol mondjuk kicsit ketsegbeestem, mert mindenki megy amerre lat, a gyerekek meg rohangalnak osszevissza, szoval en olyan ovatosan kozlekedtem most a tomegbe, ahogy csak tudtam. Befele menet a parkba feltem, jobban jartunk volna, ha tavolabbrol csodaljuk meg, mert annyi ember volt, hogy lepni is alig lehetett. DE! Aztan Yoshiro talalt egy hiper super helyet letelepedtunk es ilyen jol meg eletemben nem lattam tuzijatekot a helyszinrol.
Nagyon szep volt! Annyira nagyon. Kozbe persze beszelgettunk egy csomot, meg nevettunk, tenyleg olyan jo hangulata volt. A vegeig maradtunk, sot, kicsit vartunk, hogy hatha oszlik a tomeg es kifele mar egesz jol tudtunk kozlekedni.
Na, es egeszen addig a pillanatig elveztem, amig indultunk haza es a hazafele ut elejen el nem kezdett fajni a derekam, de szornyen. Nem is tudom, mi lett vele, de mire elertunk az autohoz, azon gondolkoztam, hogy fogok majd kiszallni belole... Hat nehezen es utana is fajt baromira. Aztan a fozes es zuhanyzas is baromi szenvedes volt, sot, a legszebb, hogy aludni se tudtam... A combomba meg hetek ota olyan, mintha izomlazam lenne, de ugyan mitol?! Sot tegnap fajt a hasam is, nem nagyon, kicsit, raadasul csibefasirt is mozgott rendesen...
Na, de a lenyeg, hogy egyaltalan nem bantam meg, hogy elmentunk es nagyon nagyon szep volt! : ))
0 件のコメント :
コメントを投稿