...

Hat ez a bejegyzes szerintem leginkabb azert szuletik meg, hogy kiirjam magambol mindazt, ami mostanaban talan nem is igazan idegesito, viszont bosszantoan zavaro es ugy erzem, hogy olyan ponthoz erkeztunk, amin vagy most javitunk, vagy kesobb nagyon rossz lesz.

Draga Zsofival es Zolival en mar minap kitargyaltam ezt a dolgot es mar egy ideje gondolkodom rajta, hogyan is lenne igazan jo. Jelenleg sehogyse, de majd az ido megszepit mindent. 

Szoval sokszor felmerult mar a "csalad" mar mint az itteni. Eleinte nem kulonosebben ereztem, hogy baj lesz a tul nagy szimpatiabol, de mar kezdem azt erezni, hogy lehet megis. Aposom, akinel jobbat szerintem kivanhatni se kivanhatnek, mert olyan nyugodt es olyan kedves es nem utolso sorba szinte mindig jokedvu, aztan ott van Anyosom, aki segit barmibe, sokszor volt/van kozos programunk es aki mindenkinek csak jot akar. De! Es most jon az a resz, ami....

Az elmult idoszakba, egy olyan 2-3 honapja, kicsit olyan erzesem van, hogy Anyosom tul sokat akar velunk lenni. Ez normal esetben talan nem is lenne baj, csak az a baj, hogy nem a fiahoz jon, vagy nem akkor jon mikor mindketten itthon vagyunk, hanem kimondottan hozzam... A masik, hogy ez meg talan nem vetne fel problemat, de a helyzet az, hogy az utobbi idobe mindenfele ok nelkul is eljon, ugy hogy nem egy orat marad, hanem 3-4-et is, vagy mikor hogy. Egeszen jol viselem a terhesseg elso harom honapjat, de megmondom oszinten, hogy en szeretek onallo lenni, nem szeretem, ha azt hiszik nem tudok valamit megcsinalni, illetve, hogy nekem egy heten 2-3-szor is felnapos segitsegre van szuksegem. Mert nincs! Es ha kesobb lesz, ugy is szolni fogok neki, ezt valoszinuleg nagyon jol tudja, de nem kell, hogy mar most idejarjon eleg surun, mert ez engem nagyon zavar. Foleg, hogy ez utobbi egy honapba valt igazan bajja, miota tudja, hogy baba lesz. Amig megtudok fozni es kitudok takaritani egyedul, addig ugy erzem nem kell, hogy ennyiszer jojjon. Arrol mar nem is beszelve, hogy mar ferjem se akar minden hetvegen menni meglatogatni oket, vagyis most minden rajtam csattan, pont a legjobbkor.

Ja, igen es aggodalmam, ne tovabbja, hogy mi lesz ha megszuletik a baba? Mert ugye, ha mar most ennyit jon, tok feleslegesen, akkor majd tuti talal indokot, sot szerintem majd megindulnak a feltetelezesek, hogy en mit tudok, meg mit nem es hogy o meg mibe tud segiteni. En viszont ezt baromira nem akarom. Azt gondolom, hogy en vagyok/leszek az anyja es az en dolgom az, hogy megetessem, megfurdessem, elaltassam stb. Akkor is, ha elsonek nehez, majd megszokom, de o ne akarjon ilyenbe segetkezni. Ugy is mindig vinnenk hetvegen hozzajuk, hogy had lassak vagy babusgassak meg miegymas. 

A baj, hogy felek, hogy Anyosom, nem nagyon tudja vagy eppen akarja tudni, hogy hol vannak a hatarok es epp ezert neki nem is esik le, ha nekem mar ez nem jo, hanem kimondottan zavaro.

Ferjem hal istennek komprumisszum kesz, es lehet talan neki kene kozolni anyjaval, hogy kulon csalad vagyunk mar, felnottek, a gyerek nem lenne eltiltva toluk, mert miert lenne? De ertse meg, hogy van amikor mar faraszto es nagyon sok. Raadasul Anyosom akarhanyszor idejon, mindig kieli magat, szamomra nem termeszetes dolgokkal, pl.: en nem pakolok naluk sose, vagy nem nezek bele ebbe-abba. O a multkor is atrendezte a szekrenyt es atpakolta a viragaim, de miert??? Ezert is sokallom azt a 4 orat, mikor itt van... Es utana nekem van dolgom a visszarendezessel.

Szoval erre igy is ugy is sort kell keritsunk, bar meg nem tudom, hogyan lehetne finoman elmondani, valoszinuleg sehogy, mert igy is ugy is sertodes lenne a vege, de majd idovel helyre all minden.

Lehet kicsit ugy tunik, hogy felnagyitom a dolgot, az is lehet, hogy masok ennek orulnenek, en szeretek onallo lenni es azt amit ugy erzem nekem kotelessegem, en megcsinalni. Tuti lesz, hogy fogom a segitseget kerni, de nem most.

Es igazabol ez az egesz mult het csutortokon tetozott bennem, mikor orvoshoz menetel elott azzal hivta fel ferjem, hogy nem e lenne jobb, ha o (Anyosom) jonne el velem? Hat mar hogy lenne jobb?? Egyaltalan nem jo, jojjon csak az apja, vegulis mi vagyunk a szulei, na. De hal istennek ferjem nem kell felteni, mert anelkul, hogy egymasra neztunk volna, vagy megszolaltunk volna, mondta magatol, hogy tok egyertelmu, hogy neki kell velem jonnie.

Nem gondoltam volna, hogy ilyen is lesz, de en voltam a naiv, hogy nem szamitottam ilyen problemakra...

Ja, amugy most hoztak a vernyomasmerot, amit rendeltunk, vajon, ha nem valtozik a helyzet, milyen lesz a vernyomasom?