...kedvem irni. De meg is csak kene, par sor erejeig. Hat tul sok izgalmas dolog nem tortent. Marcius 15-re voltunk hivatalosak a kovetkezo korhazi vizitre, de meg se. Ugyan is elneztuk a naptarat ketten, ket naptarat, nem is mi lennenk, ugy hogy hala az orvosnak hihetetlen komprumisszum keszsegenek, minden letolas es kerdezoskodes nelkul kaptunk idopontot 22-re. Huh, mazlink van vele, mint mar oly sokszor sok minden massal is.
Ezen kivul jol vagyunk, nagyon is! En is, mindenki szerint meglepoen jol viselem a terhesseget, maradjon is igy.
Nem megyunk haza tavasszal. Mar a masodik kudarcba fulladt kiserletunk, neha azt erzem, sose jutunk haza. Mondjuk csak eltoltuk karacsonyra, hogy babastul tudjunk menni, mert az anyagi kereteink 2 x 2-t nem engednek. Igazabol mar mindegy is mikor, csak tudjam, hogy megyunk haza, jobb a lelkemnek is.
Hmm, baratnom jovohonapba koncertre hivott es ha ilyen jol leszek, el is fogok menni, ennyi jar es amugy is nagyon hianyzik mar!
Aztan kezdek bekattanni kaja teren, mar lassan toltottkaposztaval es kolbasszal almodom... Pff, mert mit kivannek, ha nem olyat, ami itt nincs? Majd ez is elmulik. Bar ha hazamegyunk szerintem halalra eszem magam. Ki tudja mikor lesz reszem benne legkozelebb?
Aztan, lattam ma egy jo fimet, vegre. Remelem, nem ez az egy van, ami jo az ujak kozott, ugy hogy majd meg keresgelek, kell valami agypusztito is.
Hmm... lehet volt mas is, de nem igazan emlekszem, vagy csak nem emlitesre erdemes, annyira mindennapi.
Ez eletem egyik legosszecsapottabb bejegyzese lett, de most valahogy ilyen a fejem is... Meg keso is van, lehet faradt is vagyok.
Majd legkozelebb talan valami jobbal es izagalmasabbal jovok. Mar ha persze tortenik valami. ( :
0 件のコメント :
コメントを投稿