Tegnapi nap

Az elejet mar leirtam tegnap delelott, nem volt tul kellemes, igy elmenni barhova meg aztan plane nem. A nap masodik felenek tortenete azzal indult, hogy eloszor itthon hagytam a nyelvvizsgam, visszajottem erte, majd elfelejtettem, hogy nem raktam be az utlevelem, megegyszer vissza. Vegul teljesen felszerelkezve indultam el itthonrol, legalabbis ezt gondoltam en, egeszen az allomasig, ahol is rajottem, hogy nem hoztam orat, ugy hogy az idorol lovesem sem volt. Csak remeltem, hogy idoben fogok megerkezni, vagy legalabbis nem feloraval elobb es sem kesobb. A buszt megtalaltam mert mondjuk oda se ora se semmi nem kell, kozbe a tablat nezve nem egeszen voltam biztos benne, hogy ez a busz odavisz engem, ahova kellene, ezert a mellettem levo kis cuki japan holgyet megkerdeztem, hogy ez a busz elmegy e arra amerre en menni szeretnek. Felnezett a no, es kozolte mosolyogva, hogy o igazabol nem japan, de tudja mert o is ott lakik. Oh, mondom csodalatos, kesobb kiderult a buszon beszelgetve, hogy filippin, persze ezt ha a napszemuveget leveszi se tudtam volna szerintem eltalalni. Vegul ugyanott szalltunk le es nagyon rendes volt, mert meg meg is mutatta hany fele keppen tudok eljutni a celig. Teljesen jo velemennyel vagyok a filippinokrol eddig. : D

Na mivel ket fele lehetett menni godoltam valasztom a nekem egyszerubbet, mert ugye fogalmam nem volt az idorol. Es felteteleztem, hogy az egyszerubb az gyorsabb is, hat na persze. Majdnem felorat gyalogoltam a 40 fokban, jo hozzateszem ez lassu seta volt, mert ugye kozbe neztem a terkepet. De sikeresen, anelkul, hogy eltevedtem volna barhol is megerkeztem az utcaba, ahol van a suli. Kozben a sarkon volt egy kombini, (nem a ruha darab, hanem a kis uzlet xD) ahova bementem venni innivalot, es volt a falon ora, es pont volt meg 20 percem, gondoltam magamba, most kivetelesen a vilag velem van es nem ellenem. Kijovet irany tovabb a suli, ahova ugyan kicsit hamarabb 15:00 elott 5 perccel, de megerkeztem (ezt mar bent lattam a terembe). Az interjuztato bacsi cuki pofa volt es nagyon kedves, tok jol elbeszelgettunk, megmutatta mit es hogyan kene csinaljak, ha felvesznek. Hat nem tul nehez, maradjunk ennyibe. Viszont a vege mar annyira nem tetszett mikor megakart gyozni rola, hogy de en akarok japanul matekot tanitani (na most, akik nem tudnak en matekbol a 4 alapmuveleten kivul semmit sem tudok, orultem, hogy az erettsegin is atmentem, szoval senki ne varja el, hogy en matekot tanitsak...), nos nem nem akarok. De o mondta, hogy de olyan jo lenne, mert igy meg ugy stb stb. Mondom nem hinnem, hogy ez jo otlet, tobbet artanek a gyerekeknek, mint amennyit hasznalnom kene... A vegen meg peldat is mutatott, mondom magamba ezt meg kiolvasni se birom... Emeletes tort zarojelbe, meg nem tudom en micsoda. Hat ujra kene jarjak egy sulit, hogy ezt feltudjam olvasni rendesen, meg magyarul se menne, nem hogy japanul. Na mindegy, aztan beladta, hogy nem nagyon lelkesedem tenyleg ezert az otletert, igy csak az angol konyvet adta oda egy CD-vel, hogy otthon gyakoroljam, hogyan is kene majd ott tanitani. Szoval hazahoztam, aztan majd neki allok lassan atnezegetem, hogy hogyan es mit is kene megtanitani. Osszesegeben, nem gondoltam volna, de ez egy nagyon jo interju volt, egy kicsit se voltam ideges, a bacsi egy csoppet se volt szigoru, meg volt mikor egyszer ketszer nevetgeltunk is es erdeklodott Magyarorszag irant, ami nekem nagyon jol esett! (^_____^) Nem mondom, hogy tuti felvesznek, bar nagyon dicsert neha, es mondta, hogy a tanulok is biztos orulnenek, ha kulfoldi tanarral tanulhatnanak. Szoval egy halvany remenyt latok, de majd meglatjuk. 

Na, a hazafele menet erdekes volt. Gondoltam kiprobalom a masik utat, hogy melyik lenne a rovidebb. Hat itt viszont majdnem eltevedtem.... Mert ilyen kis utcakon kellett vegig menni, en meg szerintem eggyel hamarabb kanyarodtam le, mindegy. Megtalaltam vegul a buszmegallot egy kis segitseggel (a japanok nagyon kedvesek! (^____^) ), majd a buszmegalloba erve, hat en ezeken a tablakon sose fogom kiismerni magam, ugy hogy megint megkerdeztem, hogy ez visszavisz e az allomasig? Egy fiatal lany ult a padon, es nem tudom miert, de az ilyen kerdesekbol lesznek baratsagok. Egy csomot beszelgettunk, amig nem jott a busz, majd mikor akartam elkoszonni, mondta, hogy o is ezzel jon, egesz az allomasig. Ugy hogy az egesz utat vegig beszeltuk, meg nevettuk. Aztan o ment a shinkansenhez, mert Tokyo-bol jott, nem is latszott rajta, hogy csak nezelodni jott... Na mindegy, de az allomason irt egy cetlit rajta a nevevel, meg en is irtam neki, es mondta, hogy majd keressuk meg egymast facebook-on. Es ha legkozelebb jon majd szol es elmehetunk egyutt valahova. Nagyon jo fej csajszi, mosolygos, jokedvu. Egesz megszerettem en is! (^_____^) Hat igy nap vegere mindenre szamitottam, csak erre nem, de legalabb a nap masodik fele, nagyon nagyon jol sikerult! Osszegzesbe, rajottem, hogy egesz jol tajekozodom terkeprol, hogy ora nelkul is pontos vagyok, tul vagyok az elso japan allasinterjumon, a filippinok segitokeszek, a japanok kedvesek es meg uj baratnot is talaltam! (^_____^) 

Nap vegere hulla lettem, szoval azert sem irtam ezt meg tegnap. Amugy is eleg hosszura sikeredett... Ma viszont ujra belevetem magam hazas elet rejtelmeibe, mosas, fozes, takaritas meg, ami meg hatra van... : D