Honvagy...

Hat eddig is voltak kisebb hullamvolgyeim, hogy ugy hazamennek, de megse?! Vagy megis?! De ma kicsit erzem, hogy osszeestem, persze valoszinunek tartom, hogy ez par oraval kesobb nem lesz ennyire veszes, de nem a mai nap lett volna erre a legalkalmasabb azt hiszem, igy allasinterju elott. Ebbol se lesz mar semmi jo. Mindenestre ugy otthon lennek, megolelnem aput, anyut, hugom, ugy jatszanek mar a kutyammal, gorkorcsolyaznek a varosligetbe, fagyiznek a barataimmal, elterulnek a fube, furdenenk kint a hatso kertbe Bogiekkal, a teraszon ulve beszelgetni nagymammal es annyi sok mindent meg. Itt meg lehet szokni mindent, de sose lesz olyan mint otthon... Es neha annyira, de annyira hazamennek. Ugyanakkor, meg, hazamegyek es minden kezdodik elorol, megint nem lehetnenk egyutt Yoshiroval, megint hianyozna, megint csak rossz lenne. Igazabol mar ra kell jojjek, hogy sehogy se jo, valami mindig hianyozni fog. Mondjuk en csinaltam igy ezt az egeszet, en akartam, hogy igy legyen, de meg vajon hany olyan dontest fogok hozni, amitol igy magamba fogok zuhanni? Mert feltetelezem nem ez volt az utolso... Mostmar mindig olyan lesz, mintha az egyik felem hianyozna. Az elet minden csak nem egyszeru.

Most igy 3 oraval interju elott, azt hiszem remek hangulatom lett... Remelem valami ertelmeset is fogok tudni mondani, nem csak nezek magam ele. Tudom, hogy ez nem igy megy, de most igazan johetett volna egy masik nap....