A ketnyelvusegrol

Egy csomo ismerosunk irigylesremeltonak gondolja ezt a helyzetet, de oszinten en nem tudom eldonteni, hogy ez aldas vagy atok-e igazabol?!

Nem tudom elmondani leirni, hogy hanyszor olvastam utana, gyujtottem ossze informaciokat es hasznos tippeket arrol, hogyan is lehetne ezt egyszeruen, de jol csinalni. A helyzet az, hogy ez nehezebb, mint azt gondoltuk... Nimo eleve keson kezdett beszelni, most mar azert vannak szavak, amiket nagyon szepen ejt, latni rajta, hogy idorol-idore, ha lassan is, de mindig bovul a szokincse.

Oszinten, en a jelen helyzetunket eddig atlagosnak gondoltam, sok helyen olvastam, hogy lesznek idoszakok, mikor ez-az valtozik, egyik nyelv erosodik, mig a masik kicsit hatterbe szorul, az is elofordulhat, hogy idoszakonkent valtozik es mig eddig x nyelvet tok jol bovitette hirtelen a masik kezd majd eloterbe kerulni. Azt is olvastam, hogy eloszor lehetnek ragozasi problemak, az sem ritka, hogy egy mondaton belul ossze-vissza fogja hasznalni a ket nyelvet, de ez idovel megszunik es meg tudja kulonboztetni majd kivel, hol, melyiken erteti meg magat. Aztan irtak olyat is, hogy szigoruan mindenki hasznalja a sajat nyelvet a gyerekkel, mert a dackorszaknal elofordulhat, hogy nem lesz kedve megeroltetni magat es inkabb hasznalja azt, amin mar tobb mindent ert es mond, ami amugy tok logikus. Kaptunk hasznos tanacsokat, amiket hat sajnos mi kevesbe tudtunk alkalmazni, mert az en ferjem nem tud magyarul, igy pl.: a hazon belul magyar, hazon kivul japan, nekunk nem mukodott, egy ideje az van, hogy ha csak ketten vagyunk itthon Nimoval, akkor csak magyarul beszelek hozza, viszont, ha NimoApa itthon van vagy oviba megyunk stb. akkor en is japanul beszelek es minden alkalommal el is magyarazom neki, hogy itt magyarul nem fogjak megerteni, eddig ez ugy nez ki mukodik, mert latom neha mondana magyarul, aztan valt japanra, ami gond, hogy Nimo, amit tud magyarul, azt nem akarja japanul mondani es forditva. Hiaba nyomjuk neki, mint valami robot, hogy ez es ez ugyanaz, egyszeruen nem... Egyebkent meg olyan memoriaja van, hogy mi is megirigyeljuk sokszor, egyszer megmutatunk valamit es azonnal meg tudja csinalni, de ez a beszed valami baromi docogos...

Ami(!) hozzateszem engem azert nem aggaszt annyira mert tenyleg rengeteget olvastam utana es ez meg normalis esetek koze tartozik. Arrol nem beszelve, hogy itt a multkor beszelgettem egy Apukaval, konkretan az ingatlanossal, akivel mentunk hazat nezni, Ok ugye teljesen japan csalad, azt mondta a gyereke 4 eves volt mire parbeszedet tudtak folytatni vele, szoval, ha nem ketnyelvu gyerekeknel is lassan indul meg a beszed, akkor en mit aggodjak? Kulonben meg, "aki aggodik az ketszer szenved"... : ))

A lenyeg, hogy igyekeztunk mindent ugy csinalni, hogy Nimonak is konnyebb legyen, de ne is vegyuk el a lehetoseget. Ehhez kepest a heten a vedono olyat beszolt, hogy azt hittem raboritom az asztalt...

Eleve nem szeretem oket, mert NimoApa szerint is, sokszor latszik rajtuk, hogy nem a gyerek erdekeit, hanem a tarsadalom erdekeit tartjak szem elott es igyekeznek belekotni mindenbe, ami nekik kesobb gondot jelenthet. Nalunk a beszedbe elsosorba. Eleve ugy kezdtuk a beszelgetest, hogy mondtam neki, hogy mindent ert, de nem igazan beszel meg, szoval kerdezoskodhet, de keves esely van ra, hogy valaszt kap. Na erre elkezdett mindenfele kepekrol kerdezoskodni, Nimo persze, amit tudott, amelyik nyelven azt odamondta neki, de semmi mast, erre mar tok fura feje volt, na de, ami ezutan jott az nekem kivagta a biztositekot... Azt mondta, hogy nem e tennem mar meg, hogy japanul beszelek a gyerekkel? Itt visszakerdeztem ketszer, mert azt hittem rosszul hallok vagy felre ertettem valamit, de nem... Mondtam neki, hogy igyekszem ugy beszelgetni vele, hogy az neki konnyen szeparalhato legyen pl.: ovi, jatszoter stb. en is japanul beszelek, hogy tudja, mast nem ertenek meg, de otthon ketten csak magyar van. Erre meg kis lelkiterrorral megfuszerezve annyit mondott, hogy gondoljak mar a gyerekre, hogy az O erdekeben beszuljunk mar japanul! Eloszor majdnem visszaszoltam neki, aztan elszamoltam 10-ig es intelligens ember modjara csukva tartottam a szamat... 

Aztan elkezdett nekem peldalozni egy filippin anyukaval es annak gyerekevel, hogy a gyerek nem tanult meg japanul csak angolul, mert anyuka nem beszelt japanul... Na most en mergemben ebbol azt szurtem le, hogy, aki lusta megtanulni az adott orszag nyelvet, ahol el vagy esetleg nem tudja, annak szive joga, hogy a gyerekevel beszelhet az anyanyelven, de, aki tudja az adott orszag nyelvet, az minek hasznalna mar a sajatjat, ugyan?! Meg ugy egyebkent is, mi az mar, hogy szabalyozza a nyelvhasznalatot? Ertem en, hogy neki szimpatikusabb volna, ha ertene, amit mi beszelunk vagy tudna konnyebben kommunikalni vele, azt is megertem, hogy felti az ovonenik idejet, hogy ne adj isten kicsit tobbet kell beszeljenek, na, de mi az, hogy megmondja megmondana, hogy en mikor, hol es milyen nyelven beszeljek a sajat gyerekemmel? Hazajottem, elmeseltem NimoApanak fel percig pislogas nelkul nezett ram... Abba maradtunk, hogy legkozelebb egyutt megyunk el, hatha, ha "a japan" mondja meg neki a tutit, akkor nem kotekedik feleslegesen es osztja az eszt csak ugy nulla informacio ismereteben... 

Raadasul mikozben velem beszelt, Nimot odavitte egy srachoz, hogy jatszon vele addig, aztan a beszelgetes kozben lazan felre hajol es elkezd susmusolni a sraccal majd halal lazan kimennek... Aztan megjegyzi megegyszer, hogy gondoljak Nimora es beszeljek vele japanul, sot megkerdezte, hogy milyen nyelven olvasunk konyvet, mondom magyarul... Erre azt mondja: "Jaj, hat nem lehetne neki japanul olvasni?" Hat mondom nem...

Ugyanezt megcsinalta az evessel, mert, ha van mibe miert ne kosson mar bele? Mondom neki, mi szoktunk egy tanyerbol enni, legalabbis nalunk anno a rantott hus es rizs egy tanyeron volt, itt meg ugye aztan minden kulon tanyeron van. Nem azert nem rakom kulon, mert lusta vagyok mosogatni, hanem mert nekem ebbe semmi rossz nincs, nalunk ez tok normalis, na rogton beszolt, hogy, de ez nem jo es miert nem lehet kulon tanyerrol enni? Visszakerdezhettem volna, hogy es O miert nem tud egyrol, de megvartam mig befejezi a mondatot  es eljottem...

Ha nekem ezzel a novel megegyszer beszelnem kell nem tudom mi lesz... 

Egyebkent megjegyzem en igenis tisztaban vagyok azzal, hogy en vagyok a bevandorlo es, hogy sok esetben nekem kell alkalmazkodni, amit egyebkent eddig tok termeszetesen vettem es igyekeztem mindent ugy csinalni, ahogy ok, na de azert van egy hatar... A privat szfera, az privat es jo volna, ha a tiszteletben tartanak masok szemelyisegi jogait. Elvegre engem se erdekel, hogy ki hany tanyerrol eszik, mennyi vizet hasznal vagy epp hanyszor mos egy heten stb. ....

Neha tenyleg az az erzesem, hogy ezt vagy elvezik az emberek vagy nagyon unatkoznak...