Valtozik az ido, valtozok en is?!

Oszinten kicsit hianyolom a tinedzser enemet, akkor valahogy tudtam lazado lenni es viccen kivul hasznomra valt! Most meg sokszor azert kuzdok, hogy elokeressem valahonnan a melybol...

Visszagondolva velem azert megkuzdottek a szuleim, olyan dolgaim voltak neha, hogy csodalom nem kaptak agyverzest...

Mar altalanos iskolaba nagyon onfeju voltam, de, amiket kozepiskolaba csinaltam az mar egeszen megdobbento volt. En kettannyelvu francias osztalyba jartam eloszor, amivel egy ideig nem volt semmit bajom, de aztan ugy megvaltozott minden, elkezdodtek a kivetelezesek, de mar szinte nyiltan, nem is kellett megeroltetnie magat az embernek, hogy eszre vegye, aztan szamomra logikatlan modon elegseges lettem szokincsbol, viszont civilizaciobol meg negyes... Hogy tudnek ugy beszelni barmirol is, ha elegseges a szokincsem? Ez valoszinuleg csak szamomra volt kicsit ellentmondasos, mert amugy senki nem mondott ra kulonosebben semmit... Egyszer otthon megirt fogalmazast kellett beadni jegyre, megirtam, de kijavittattam egy francia baratnommel, 3-ast kaptam ra, padtarsam mellettem 4-est, de tobb hiba volt benne, mint az enyembe... A sokadik ilyen utan gondoltam egyet es felmentem az igazgatohoz, hogy en masik osztalyba szeretnek jarni, kicsit meglepodott, megkerdezte melyikbe, en meg mondtam, hogy atmennek japanra... Megjegyezte, hogy kicsit meredek valtas es, hogy az okat legalabb megosztanam e vele? Annyit mondtam ra, hogy tobb kihivast latok benne... Vegul azt mondta, hogy osztalyozo vizsga, szobeli felmeres es ha sikerul, akkor jovore kezdhetek a masik osztalyba. Ugyhogy mindenki tudta nelkul atkertem magam egy masik osztalyba, az osztalyfonok duhos volt, a szuleim a fejuket fogtak, aztan vegul lett egy sikeres osztalyozo vizsgam, es ezzel majdnem egyidejuleg egy kozepszintu nyelvvizsgam is. Itt legalabb szerettem azt, amit tanultam, meg akkor is, ha elorebb jartam, mint a csoporttarsaim... A tanaromat is szerettem es itt eloszor ereztem, hogy ugy valamiert igazan kuzdeni kell, de kaptam motivaciot, volt miert gornyedni a konyv felett es itt megindult bennem valami, hogy ezt szeretem es ezzel szivesen kezdenek valamit kesobb, eljartam fakultacion keresztul, erettsegi elokesziton at, mindenhova, vegulis lett nemzetkozi es honositott nyelvvizsgam is, letettem egy elorehozott emeltszintu erettsegit, megkuzdottem erte, de a "d" betut is megkaptam a bizonyitvanyomba ev vegen. Zokkeno mentesnek nem mondanam ezt a helyzetet se, mert pl.: angolbol azert mentem elorehozott erettsegire, mert nem birtam elviselni az angol tanarom es ugye az erettsegi utan mar nem kell bejarni orakra, ugyhogy akkor mar a kellemeset a hasznossal alapon, gondoltam jobb tul lenni ezen is... Az osztalyfonokmet se nagyon szerettem, de ugy elvergodtunk egymas mellett, a matek tanarom szerint, pedig, aki "hulye" az jarjon kulon tanarhoz suli utan, mert ugye neki nincs am ideje elmagyarzni haromszor... Itt egyszer szofisztikalt modon ugyan, de visszaszoltam, hogy, ha mar neki ugye nincs ideje, se kedve es igy lazan atpasszol masnak arra hivatkozva, hogy hulye vagyok remelem majd allja a kulon tanar koltsegeit, mert ugye elmeletileg helyette vegzi majd el a melo java reszet?! Erre bezzeg nem mondott semmit, de mindig az altalanos iskolai matek tanarom szavai jutnak eszembe, hogy akkor vagy hulye, ha papirod van rola, amugy turelem es kitartas, nala biztos "veletlenul" voltam otos...

Egyebkent az osztalyvaltassal egyidejuleg megismertem egy lanyt, aki itt lakott mar akkor, joba lettunk, aztan meghivott magahoz, akkor talalkoztam eloszor NimoApaval is, tartalmas ev volt egyszerre szereztem elmenyeket, baratokat, meg a mar ferjemet is... : ) Minden megvolt, ahhoz, hogy motivaljon, hogy ez jo ut lesz.

Aztan a kozepiskola vegehez kozeledve, ujra ram jott, hogy kiprobalnek valami ujat, valami kihivasokkal telit, szeretem feszegetni a hataraimat, ekkor adtam be a jelentkezesemet a fosulira, amiert megint volt egy kis szoparbajom az osztalyfonokkel, nem tudom minek haborodott fel igazan, ugyse neki kell odajarni, de nem is nagyon erdekelt. Amikor felvettek a fosulira, akkor egy egesz masvilag nyilt meg elottem. Nagyon jo emberekkel ismerkedtem meg, voltak nagyon jofej, kozvetlen tanaraim es olyan dolgokat tanultam meg, amiket a mai napig barmikor hasznalni tudok. Persze, mint mindenhol itt is voltak negativ oldalak, de ezzel is tapasztaltabb lettem. 

Szerintem ez volt az a pont, ami utan elvesztettem a lazado enem vagy az onbizalmam, ugyanis utana eljottem ide es itt ugye nekem kellett alkalmazkodni mindenhez es mindenkihez. Ami, amugy nem ment rosszul, de most ugy erzem ennek a negativ oldalat, mindenki pontosan tudja, hogy itt nekem kell hozzajuk idomulni, nekem kell elsajatitani bizonyos dolgokat es neha latszik, hogy ezt ki is hasznaljak. Szeretnek lelkiterrort gyakorolni a masikra, ereztetni, hogy mar pedig ugye ezt neked kene maskepp csinalni es nem nekik, nem magyaraznak el kulonosebben semmit, de aztan kotekednek vagy legalabbis ugy csinalnak, mintha nekem ezt valahonnan tudnom kene... Itt van pl.: az ovoda, nem vagyok japan, soha nem jartam meg japan ovodaba, de olyan magatol erthetodonek veszik, hogy nekem aztan mindent tudnom kell.

NimoApa egyebkent erdekes dolgot mondott, hogy igazabol azzal, hogy vizumot adtak, jogokat is adtak, tehat az, hogy nekem vannak kotelezettsegeim iranyukban, az nem jelenti azt, hogy nekik nincs felem. Tehat, ha O szolhat nekem valami olyanert, amit egyebkent honnan tudhatnek, ha nem toluk, akkor igenis visszaszolhatok. Ez egyebkent azert elgondolkodtato, mert NimoApa azt mondta, nem is lenne baj, ha kicsit neha visszaszolnek nekik, mert valoszinuleg, ilyenkor is csak kihasznaljak, hogy hat "O a kulfoldi, en meg diktalhatok...", ha kicsit emberere talalnak lehet visszabb vennenek a lenduletbol...

Na, errol jutott eszembe, hogy nem lenne szabad elveszni hagyni az onbizalmam, mert bizony nagyon nagy hasznat tudja venni az ember, ha mar ennyi mindenen atsegitett valoszinuleg most se sodorna bajba, foleg, hogy en egyebkent igyekszem nagyon szofisztikaltan fogalmazni meg mindent. Csak ugye kellene melle az a magabiztossag, ami hitelesse teszi. Es, ha eddig ment, akkor most miert ne menne?

Amit vegul sikerult megtanulni, atgondolni es hasznositani az az, hogy:

・a motivacio csodakra kepes! Ha abbol indulunk ki, hogy egymast motivaljuk es nem rugunk rajta meg egyet, akkor mar ket embernek is jot tettunk, magunknak mert segitunk masoknak es a masiknak, akinek szuksege van ra, hogy atlenduljon a holtponton! Jobbat fog kihozni magabol mindenki, mint addig!

・nyitottsag! Tok jo, hogy mindenkinek van velemenye valamirol, de nem art neha kicsit mas fejevel gondolkodni vagy mas szemevel latni! Nem lehetetlen, szabad 10 percunkben csak elgondolkodni, azert, hogy miert is gondolhatja ugy, ahogy? Nem kotelessegunk egyeterteni vele, elfogadni se kotelessegunk, de megerteni meg lehet. Nincs ket egyforma ember ezert ugyanaz a tapasztalat se lesz, mindig van mit tanulni, ennyivel is okosabbak leszunk!

・segitokeszseg! Ezerszer jobb segiteni valakinek, mint hozzavagni azt, hogy mennyire nem jol csinal valamit. Segiteni jo, mutathatunk ujat, hasznosat, amiert tuti halasak lesznek! Es mivel jot akarunk egymasnak ugye, igy sokkal jobb, ha valaki halas, mint sem duhos? Nekunk se jo, ha duhosek rank, az viszont mar sokkal jobb, ha valaki halas. ; )

・kedvesseg! Szuksege van ra a vilagnak! Azert mert rosszul banik velunk valaki, nekunk nem kell az O peldajat szem elott tartanunk. Legyel mindig olyan, amilyen szeretned, ha veled lennenek!

・gondolkozz mielott beszelsz! Buddha azt mondta egyszer, hogy "Csak akkor szolalj meg, ha a mondanivalod ertelmesebb a csendnel!" Nem kell tobbet belekepzelni, mint ami. Mielott felrobbansz, mint egy idozitett bomba, jusson eszedbe, hogy, amit mondassz az motivalo? Hasznos? Kedves? Segit az a masiknak? Jobban fogod erezni magad, ha hozza vagod a masikhoz, amit az indulat kihoz beloled? Fog ez neked barmi pozitivat is adni kesobb? 

Konnyu mondani, tartja a mondas, az en filozofiam szerint sokkal nehezebb rendbehozni. Ha elszamolok tizig es higgadtan, bekesen meg tudunk beszelni valamit, az motivalo, hasznos, kedves es segit. Ha egymasnak esunk csak mergelodunk, felesleges energiat hasznalunk, mindenki harcol a sajat igazaert, de nem jutunk egyrol a kettore, raadasul borzaszto nehez utana mindent visszacsinalni.

・legyel hatarozott es magabiztos! Ez az alapja a fentebbieknek, enelkul nem mukodik jol egyiksem, az emberek szeretik, ha valaki hatarozott es latjak, hogy minden, amit csinal az tudatos, azt szinten, ha magabiztos, egy magabiztos ember tud adni masoknak, ha van onbizalmad az masok szamara pozitiv es motivalo, ha azt latjak, hogy mosolyogsz es segitesz vagy epp tanulsz es mindig hasznosan tudsz hozzaszolni valamihez, az motivalo mindenki szamara!

Egymastol tanulunk, de egyaltalan nem mindegy, hogy mit! 

; ))

A ketnyelvusegrol

Egy csomo ismerosunk irigylesremeltonak gondolja ezt a helyzetet, de oszinten en nem tudom eldonteni, hogy ez aldas vagy atok-e igazabol?!

Nem tudom elmondani leirni, hogy hanyszor olvastam utana, gyujtottem ossze informaciokat es hasznos tippeket arrol, hogyan is lehetne ezt egyszeruen, de jol csinalni. A helyzet az, hogy ez nehezebb, mint azt gondoltuk... Nimo eleve keson kezdett beszelni, most mar azert vannak szavak, amiket nagyon szepen ejt, latni rajta, hogy idorol-idore, ha lassan is, de mindig bovul a szokincse.

Oszinten, en a jelen helyzetunket eddig atlagosnak gondoltam, sok helyen olvastam, hogy lesznek idoszakok, mikor ez-az valtozik, egyik nyelv erosodik, mig a masik kicsit hatterbe szorul, az is elofordulhat, hogy idoszakonkent valtozik es mig eddig x nyelvet tok jol bovitette hirtelen a masik kezd majd eloterbe kerulni. Azt is olvastam, hogy eloszor lehetnek ragozasi problemak, az sem ritka, hogy egy mondaton belul ossze-vissza fogja hasznalni a ket nyelvet, de ez idovel megszunik es meg tudja kulonboztetni majd kivel, hol, melyiken erteti meg magat. Aztan irtak olyat is, hogy szigoruan mindenki hasznalja a sajat nyelvet a gyerekkel, mert a dackorszaknal elofordulhat, hogy nem lesz kedve megeroltetni magat es inkabb hasznalja azt, amin mar tobb mindent ert es mond, ami amugy tok logikus. Kaptunk hasznos tanacsokat, amiket hat sajnos mi kevesbe tudtunk alkalmazni, mert az en ferjem nem tud magyarul, igy pl.: a hazon belul magyar, hazon kivul japan, nekunk nem mukodott, egy ideje az van, hogy ha csak ketten vagyunk itthon Nimoval, akkor csak magyarul beszelek hozza, viszont, ha NimoApa itthon van vagy oviba megyunk stb. akkor en is japanul beszelek es minden alkalommal el is magyarazom neki, hogy itt magyarul nem fogjak megerteni, eddig ez ugy nez ki mukodik, mert latom neha mondana magyarul, aztan valt japanra, ami gond, hogy Nimo, amit tud magyarul, azt nem akarja japanul mondani es forditva. Hiaba nyomjuk neki, mint valami robot, hogy ez es ez ugyanaz, egyszeruen nem... Egyebkent meg olyan memoriaja van, hogy mi is megirigyeljuk sokszor, egyszer megmutatunk valamit es azonnal meg tudja csinalni, de ez a beszed valami baromi docogos...

Ami(!) hozzateszem engem azert nem aggaszt annyira mert tenyleg rengeteget olvastam utana es ez meg normalis esetek koze tartozik. Arrol nem beszelve, hogy itt a multkor beszelgettem egy Apukaval, konkretan az ingatlanossal, akivel mentunk hazat nezni, Ok ugye teljesen japan csalad, azt mondta a gyereke 4 eves volt mire parbeszedet tudtak folytatni vele, szoval, ha nem ketnyelvu gyerekeknel is lassan indul meg a beszed, akkor en mit aggodjak? Kulonben meg, "aki aggodik az ketszer szenved"... : ))

A lenyeg, hogy igyekeztunk mindent ugy csinalni, hogy Nimonak is konnyebb legyen, de ne is vegyuk el a lehetoseget. Ehhez kepest a heten a vedono olyat beszolt, hogy azt hittem raboritom az asztalt...

Eleve nem szeretem oket, mert NimoApa szerint is, sokszor latszik rajtuk, hogy nem a gyerek erdekeit, hanem a tarsadalom erdekeit tartjak szem elott es igyekeznek belekotni mindenbe, ami nekik kesobb gondot jelenthet. Nalunk a beszedbe elsosorba. Eleve ugy kezdtuk a beszelgetest, hogy mondtam neki, hogy mindent ert, de nem igazan beszel meg, szoval kerdezoskodhet, de keves esely van ra, hogy valaszt kap. Na erre elkezdett mindenfele kepekrol kerdezoskodni, Nimo persze, amit tudott, amelyik nyelven azt odamondta neki, de semmi mast, erre mar tok fura feje volt, na de, ami ezutan jott az nekem kivagta a biztositekot... Azt mondta, hogy nem e tennem mar meg, hogy japanul beszelek a gyerekkel? Itt visszakerdeztem ketszer, mert azt hittem rosszul hallok vagy felre ertettem valamit, de nem... Mondtam neki, hogy igyekszem ugy beszelgetni vele, hogy az neki konnyen szeparalhato legyen pl.: ovi, jatszoter stb. en is japanul beszelek, hogy tudja, mast nem ertenek meg, de otthon ketten csak magyar van. Erre meg kis lelkiterrorral megfuszerezve annyit mondott, hogy gondoljak mar a gyerekre, hogy az O erdekeben beszuljunk mar japanul! Eloszor majdnem visszaszoltam neki, aztan elszamoltam 10-ig es intelligens ember modjara csukva tartottam a szamat... 

Aztan elkezdett nekem peldalozni egy filippin anyukaval es annak gyerekevel, hogy a gyerek nem tanult meg japanul csak angolul, mert anyuka nem beszelt japanul... Na most en mergemben ebbol azt szurtem le, hogy, aki lusta megtanulni az adott orszag nyelvet, ahol el vagy esetleg nem tudja, annak szive joga, hogy a gyerekevel beszelhet az anyanyelven, de, aki tudja az adott orszag nyelvet, az minek hasznalna mar a sajatjat, ugyan?! Meg ugy egyebkent is, mi az mar, hogy szabalyozza a nyelvhasznalatot? Ertem en, hogy neki szimpatikusabb volna, ha ertene, amit mi beszelunk vagy tudna konnyebben kommunikalni vele, azt is megertem, hogy felti az ovonenik idejet, hogy ne adj isten kicsit tobbet kell beszeljenek, na, de mi az, hogy megmondja megmondana, hogy en mikor, hol es milyen nyelven beszeljek a sajat gyerekemmel? Hazajottem, elmeseltem NimoApanak fel percig pislogas nelkul nezett ram... Abba maradtunk, hogy legkozelebb egyutt megyunk el, hatha, ha "a japan" mondja meg neki a tutit, akkor nem kotekedik feleslegesen es osztja az eszt csak ugy nulla informacio ismereteben... 

Raadasul mikozben velem beszelt, Nimot odavitte egy srachoz, hogy jatszon vele addig, aztan a beszelgetes kozben lazan felre hajol es elkezd susmusolni a sraccal majd halal lazan kimennek... Aztan megjegyzi megegyszer, hogy gondoljak Nimora es beszeljek vele japanul, sot megkerdezte, hogy milyen nyelven olvasunk konyvet, mondom magyarul... Erre azt mondja: "Jaj, hat nem lehetne neki japanul olvasni?" Hat mondom nem...

Ugyanezt megcsinalta az evessel, mert, ha van mibe miert ne kosson mar bele? Mondom neki, mi szoktunk egy tanyerbol enni, legalabbis nalunk anno a rantott hus es rizs egy tanyeron volt, itt meg ugye aztan minden kulon tanyeron van. Nem azert nem rakom kulon, mert lusta vagyok mosogatni, hanem mert nekem ebbe semmi rossz nincs, nalunk ez tok normalis, na rogton beszolt, hogy, de ez nem jo es miert nem lehet kulon tanyerrol enni? Visszakerdezhettem volna, hogy es O miert nem tud egyrol, de megvartam mig befejezi a mondatot  es eljottem...

Ha nekem ezzel a novel megegyszer beszelnem kell nem tudom mi lesz... 

Egyebkent megjegyzem en igenis tisztaban vagyok azzal, hogy en vagyok a bevandorlo es, hogy sok esetben nekem kell alkalmazkodni, amit egyebkent eddig tok termeszetesen vettem es igyekeztem mindent ugy csinalni, ahogy ok, na de azert van egy hatar... A privat szfera, az privat es jo volna, ha a tiszteletben tartanak masok szemelyisegi jogait. Elvegre engem se erdekel, hogy ki hany tanyerrol eszik, mennyi vizet hasznal vagy epp hanyszor mos egy heten stb. ....

Neha tenyleg az az erzesem, hogy ezt vagy elvezik az emberek vagy nagyon unatkoznak...

'16 Momiji

Amirol meg nem esett szo...

Jo regi tortenet, hol van mar a november?! De ebbol latszik, hogy neha mennyire idohianyba szenvedek, pontosabban nem szenvedek es idohianynak se neveznem, egyszeruen nem mindig sikerul jol beosztani, na de...

Itt voltak Zsofi baratnomek Shizuokan a hetvegen, ugyhogy tettunk egy jo kis kirandulast a kornyeken. Annyira szep idonk volt, hogy szinte egesz nap egy poloban maszkaltunk a varosban. Megneztuk a belvarosban a setalo utcat, elmentunk a Sengen jinja-hoz, felmasztunk a hegy tetejere is, ami korul veszi a szentelyt. Egesz interaktivra sikerult a szentely koruli seta, ugyanis voltak ilyen pecsetelos helyek, a legelso szentelynel volt a lap, amin 6 darab pecsetet kellett osszegyujteni, na mi okosan hetet szedtunk ossze, aztan persze rajottunk, hogy 2 ugyanaz, csak, akik nem szeretnek megmaszni a fel hegyet vagy nem tudjak, azok a lepcsonel ra tudjak pecsetelni es nem kell felmenniuk. Mindegy mi ranyomtuk az osszeset, amit talaltunk. Kozben ugye korbe is jartuk a helyet, illetve a hegyet is megmasztuk a tetejeig, annyira nem is volt veszes, a kilatas pedig gyonyoru volt, a Mt. Fuji is latszott, szoval szuper volt! Este meg setaltunk egyet a varosba, mar akkor felig-meddig ki volt diszitve, sose lehet eleg koran kezdeni... Mielott pedig mindenki ment volna tovabb, illetve haza, beugrottunk egy purikurara, ami egyebkent egy fenykepes matrica, amit agyon lehet disziteni, csak a kepzelet szab hatart annak, hogy mit lehet kihozni belole, eleg vicces pillanatokat tud szerezni egy-egy ilyen kepdiszites... : )) Tudtunk volna meg menni erre-arra, de ugye keves idonk volt, igy ennyit sikerult belesuriteni, de igy is nagyon jol szorakoztunk!