Ovi - 2.

Mult het penteken bent voltunk az oviba alairni, hogy Nimo, hogy fog majd kozlekedni oviba menet es hazafele, illetve leadtuk a megrendelo papirt a felszerelesekkel es egyenruhakkal kapcsolatban. Oszinten, ez egy akkora tanulo nap volt... Eleve nagyon rossz napnak indult, mert noi bajok elso napja, ami nekem nem csak rosszabb kedvvel jar, de meg raadasul iszonyatos has es derek fajassal, arrol meg mar szot se ejtsek mennyire erzekeny vagyok ilyenkor, a semmin is kepes lennek elsirni magam... Na, meg volt a felvezetes. Az volt a papiron, hogy 8:30-11:00-ig van ez a papir leadasos dolog, NimoApa azt mondta, hogy bar O se tudja, hogy hogy is fog kinezni, de menjunk 8:30-ra mert lehet ilyen hallgatos valami, ahol magyaraznak meg egyebek, hat mondom jo bemegyunk, most, ha ilyen, ha olyan hamarabb vegzunk maximum. Nimot persze kelteni kellett, ugyhogy neki se volt tul jo kedve. Jo indulas, mi?! Na, bemegyunk az oviba, erre az ajtoba vesszuk le a cipot (itt sok helyen orvosi rendelo, ovodak, van etterem is, ahol cipo nelkul kell bemenni), erre a semmibol a hatam mogul kijon egy ovono, kerdezi hoztunk valtocipot? Mondom nem... Erre le "rossz anyukazott", egy pillanatra megalltam, hogy ez most mi?! Egyreszt, mert nem is jarunk be, nincs valtocipoje, masreszt meg egy papir leadasert eszembe se jutott plusz cipot bevinni... Mindegy, annyira hideg zuhanykent ert, hogy hirtelen reagalni se tudtam, csak felalltam Nimoval es tovabb mentem a dolgomra. Szerintem ilyet senki nem mondhat senkire, foleg nem ismeretlenul, foleg nem egy tok nevetseges dolog miatt es egyebkent sem. Arrol nem beszelve, hogy az ovi elmeletileg buddhista ovi, igy meg aztan meg ugy sem engedhetne meg maganak az ember, hogy ilyeneket mondjon. Annyira magamra vettem, hogy egesz hetvegen ragodtam rajta, NimoApa kerdezte miert nem szoltam vissza? De tenyleg annyira hirtelen jott, hogy mostanra dolgoztam fel... A papirt vegul leadtuk, de persze a ruha meretet le kellett volna merni, pontosabban legalabb a gyerek ele kellett volna tartani, hogy lassuk mekkora, a sapkarol nem is beszelve Nimo persze nagyon nem volt kozremukodo, ugyhogy keservesen ugyan, de 30 perc szenvedes utan, eljottunk. Nem emlekszem volt e mar ennyire rossz napunk, de remelem egy hamar nem is lesz.

Ma sport napon voltunk az ovi keretein belul, az uj kis csoportosoknak rendeztek. A multkori nap utan, oszinten, hat mar felkeszulve indultam, hogy mi johet meg majd, de meglepetesemre semmi. Reggel osszefutottam fentebb emlitett "kedves" ovonenivel, de mintha kicsit visszabb vett volna a lenduletbol, ugyhogy bar a mosoly az disznek volt mindkettonk arcan, de legalabb nem volt kedve kotozkodni. Egyebkent nem haragszom ra, de legalabb tudom, hogy kell hozzaallni.

A "torna ora" klassz volt, en elveztem, Nimo kevesbe... : D Konkretan rajtam volt vegig, nem lehetett lerakni, O amugy is szegyenlos, gondolom, most a sok ember lattan meg aztan meg inkabb, de a labdasra jatekra feleledt, szet voltunk osztva 3 csapatra, meg is nyertuk, kaptunk medalt es ajandekot is, szoval egyebkent tok kellemes delelott volt! Osszetalalkoztunk Nimo csoporttasaekkal is, azzal a kisfiuval es anyukajaval, akikkel multkor a jatszoteren voltunk, beszelgettunk, hivott, hogy nincs e kedvem menni az oviba delelottonkent, mert van ilyen szabad delelotti jatek, hogy szoktassuk a gyerekeket es, hogy Ok szoktak jonni... Vegulis gondoltam miert ne?! Tok kedves tole, hogy keresi a tarsasagom es hivott, szerintem majd a szerdai napon bejarunk, mert akkor van elmeletileg benti es kinti jatek egyarant, klassz lenne, ha Nimo megszeretne es lenne egy kis pajtasa, akivel jol eljatszananak. : )

Egyebkent en nem tudom miert, de szerintem en sokkal rosszabbul elem meg ezt az ovodas dolgot, mint lehet egyebkent Nimo fogja, az is lehet, hogy O szeretni fogja. Nekem sose volt jo emlekem az ovirol es, hat ez a penteki nap se erositette meg bennem, hogy az ovoda egy jo hely, de bizom benne, hogy neki jo lesz es tetszeni fog, hatha tenyleg csak rossz napunk volt es majd meg en is megszeretem.

Amugy nekunk kell taskat csinalni, amivel oviba jar majd... Mikor meglattam, azt hittem vicc, de nem... Hat sok mindent tudok, varrni nem eppen, de meg van fel evem megtanulni, vagy majd valahogy igyekszem megoldani ezen hianyossagom, mindenesetre a sokk utan, az agyam kihivasnak fogta fel ezt es otletem is van mar ra, hat remelem meg is tudom majd valositani. Sose keso valami ujat megtanulni, ez meg vegulis kreativ feladat, a vegeredmeny meg egyedi. Remelem, majd ebbol is erzodni fog a szeretet, amit belefektetek, ugy, mint a Nagymama sutijebol! : )

Jol eltalaltak azt a szalagot... : D