Beadtuk a papirt es ra egy hetre mentunk be beszelgetesre is. Hat... Nem erzem, hogy nagy eselyunk lenne 340 gyerekbol bekerulni a 60-ba, akiket felvesznek. Nem kell tul gondolni, semmi kulonleges nincs az oviba, konkretan a legkozelebbit szemeltuk ki, nem ugy valasztottuk, hogy majd kb. zsenit nevelnek a gyerekbol, egyszeru allami ovi. Na most szamomra nem volt titok, meg se lepodtem rajta, hogy Nimo ugy dontott nem veszi ki a reszet semmibol... A beszelgetes elott volt 10 perc, amikor mindenki, mint leendo csoporttarsak es ovoneni jatszottak volna egyutt. Hat konkretan zenere kellett ugralni es utanozni az ovonenit, ami Nimonak abszolut nem jott be es komolyan, NimoApaval a vegen elnevettuk magunkat, ugyanis Nimo arckifejezese mindent elarult... Ha el tudta volna mondani, szerintunk tuti azt mondta volna, hogy "Anya, vigyetek haza!" Az arcara volt irva, hogy mindenkit hulyenek nez, aztan probalkoztunk, hogy ugralunk mi is, hatha, de rosszabb volt, mert akkor mar rank is igy nezett, ez az "Uristen, Anyaek is megorultek....", ez jutott rola eszunkbe... Nimo amugy mindig ilyen volt egesz kicsinek is, probalkoztam en, hogy ugrabugraljunk, meg enekeljunk, de ugy nezett ram mindig, mint egy idiotara... Akkor azt mondtam, hogy ok, ezt befejeztuk, akkor jott az, hogy mindig ment itthon zene, igyekeztem neki valot berakni, mint pl.: Alma egyuttes es akkor az alatt jatszottunk, kirakoztunk, rajzoltunk, epitettunk stb. Ezert oda volt, a mai napig egyebkent.
Az ovono aztan a beszelgetesen mondta, hogy latja Nimo nem igazan kedveli az ilyes fajta jatekokat, mondtam neki, hogy en anno probalkoztam, de akkor is ez volt a reakcio, szoval nem eroltettem. Mondta, hogy ez nem problema nem mindenki szereti annyira produkalni magat. Aztan voltak ilyen-olyan feladatok, valaszd ki a 3 kep kozul melyik a ceruza, a 3 kor kozul melyik a legnagyobb stb. Na, hat itt se mondanam, hogy nagyon aktiv volt, bezzeg itthon... A problema igazabol eleve az, hogy ugye en csak magyarul beszelek Nimoval, igy a japan kerdest bar erti, de neha megszeppen. Egyebkent pedig nincs vele baj, enni lusta, de ugyanezt csinalta anno az ivasnal is, annyira lusta volt, hogy tartani kellett neki a poharat, kulonben nem ivott, pedig ment mar neki. A multkor mondom nem hiszem el, hogy ne tudna enni magatol, odaraktam melle a villat meg a kajat, mondom egyel, ha ehes vagy, en meg kimentem, hogy ne is lasson, mire visszajottem, megette... De, ha itt vagyok, akkor etetni kell, ha meg leesik a foldre egy morzsa, akkor vilagvege es addig nem eszik tovabb, mig nincs felszedve. Ugyhogy bar tud mar mindent, egyszeruen nincs kedve hozza, elhiszem en, hogy kenyelmesebb, ha en csinalom, dehat...
Szoval az ovonovel ezeket atbeszelve nem igazan talalt problemat, viszont abba maradtunk, hogy az orvosra hagyjuk a dontest. Jovo honapba 3 eves statusz vizsgalat, lassuk majd mit szol jelen helyzethez. Sokaktol hallottam, hogy ilyen esetben, az orvos kimondottan javasolja az ovit, amennyiben mas problema nem merul fel, ugyanis rasegitene kicsit a tobbi gyerek, hogy, ha valamit szeretne vagy egyszeruen csak mondani akar valamit rakenyszeriti a kozeg, hogy kulon szeparalja a ket nyelvet es akkor talan kicsit osszekapna magat. Egyszer mar mondta az orvos, hogy igyekezzek mindig visszakerdezni, ugyanis Nimonal ez szinte allando, hogy azt hiszi, hogy gondolatolvaso modjara kitalalom mit akar es az a baj, hogy tenyleg, igy viszont kesz harc megszolaltatni.
A masik, hogy neha ugy tunhet, mintha nem hallana vagy nem ertene, pedig csak egyszeruen figyelmen kivul hagyja, ami van korulotte, ujabban ugy teszteltem, hogy egyszer mondtam neki valamit, semmi reakcio, utana, mar csak a nevet mondtam, akkor eszbe kapott es megcsinalta, amit mondtam neki, szoval hall es ert is, de baromira nem erdekli mi folyik korulotte... Kicsit NimoApara es Aposomra utott, mindketto ilyen most is felnottkent.
Egyebkent pedig nagyon kompromisszum kesz! Komolyan, ha megyunk valahova akkor mindig van egy kompromisszum, igazabol sokat nem erthatunk vele, az elet is ezen alapszik. A multkor elmentunk a folyo partra es Nimo beleakart menni a vizbe, gondoltam, hat vegulis jo ido van, miert ne? Mondtam neki, hogy ok, belemehet, ha megigeri, hogy azon a nagy kovon kivulre mar nem megy, igy engedtem be es eszebe se jutott tovabb menni. Eloszor azt hittem pusztan mazlim van es az nap jo napja van, de nem, azota volt szamtalan alkalom hasonloan es en meg ilyen nyugodtan soha nem mentem sehova. Tanulsag, legalabbis szamunkra, kell(!) engedni es azon belul kell hatarokat szabni, mindenki jol jar!
Multkor ki akart menni esobe, mondtam neki, akkor, ha utana nincs hiszti a furdesnel es nem setal vegig nyakig sarosan a lakason. Elvittem, hazajottunk es magatol ment a kadba... Eddig se voltunk tul szigoruak, de most megtalaltuk azt, ami mindenkinek jo.
Szoval nem hinnem, hogy nagy gondok lennenek vele az ovi kezdessel kapcsolatban, csak a beszed... Magyarul is neha csak harapofogoval lehet kiszedni belole dolgokat, de ha kedve van hozza, akkor meg mondja, amit lat vagy akar, meg ismetli, ha megkerjuk, de egyebkent meg...
Most varjuk mikor mehetunk a statuszvizsgalatra, aztan majd elvalik mi lesz. : )
Annyira azert nem stresszelek rajta, sot. Lesz, ahogy lesz. Egyszer mindennek eljon az ideje.
