Eljutottunk az oceanhoz! Marmint nem most eloszor, hanem iden vegre... Ugyanis eleg kalandosan indult ez az elmeletileg nyugis kirandulas. Az idojaras elorejelzonek mar egy ideje nem hiszek, ezert, ha a kozelbe megyunk, altalaban az ablakra hagyatkozom, a szemeim csak nem csalnak?! Hat itt ez sajnos nem jott be, ugyanis, ahova mentunk Shimoda, az Izu felsziget legdelibb pontja, ami ugy nagyjabol 160km es ugyan meg a mi prefekturank resze is, de az idojaras mar messze mas. Szoval haromszor indultunk neki, a harmadiknal mar azt mondtam, ha mast nem akkor beulunk valahova es nezzuk, ahogy esik, de elindulunk, szerencsenkre aznap reggelre 29 fokot irtak, neha napsutessel, nem tul biztato, tudom, de mar ugy voltunk vele, hogy 29 fokba nem fogunk megfagyni es ahanyszor arcba csap a hullam, annyi erovel mar eso formajaban is johet a viz. Ehhez kepest, elindultunk reggel 6-kor, 9-re ott is voltunk, mondanom se kell, hogy egy felho nem volt az egen, konkretan meg lehetett vakulni ugy sutott a nap, kiszalltunk a kocsibol es az elso 2 percbe szint lehetett valtani a napon, es a 29 fok nagyjabol 35-nek felelt meg... Milyen jo, hogy vegul megis csak elindultunk! ; ) A strandolas szuper volt, Nimo egy igazi sellobebi, ki se lehetett imadkozni a vizbol, a nap felenel aztan magatol kisetalt, mert elalmosodott, de egyebkent meg nagyon elvezte! Volt minden, homokvar epites, lubickolas, futkarozas, azt hiszem neki ez rakta fel az "i"-re a pontot. ; )
A strandolas utan meg tettunk egy kort Dogashima-ra, ahol mar jartunk egyszer, de valami meseszep hely, hajokaztunk is, masztunk sziklat, fagyiztunk, setaltunk, aztan elindultunk haza... Nagyon-nagyon szuper volt, mindenki remekul erezte magat, az idojaras is tokeletes volt vegul, ugyhogy volt orom es boldogsag! : )
0 件のコメント :
コメントを投稿