Itt volt nalunk Cintia baratnom, akivel mar lassan 10 eve boldogitjuk egymast, az egyetlen baratnom,
akivel rendszeres a kapcsolattartas azota is, miota elballagtunk a kozepiskolabol... Mert egyebkent a legjobb barataimat nagyobb reszt, nem az iskola falai kozt ismertem meg. Szoval a kulonlegessege a dolognak nem is a baratsagunk hossza, hanem a megismerkedesunk helyszine. : )
Szoval Cintia egy evig itt volt kint osztondijjal, mar egyszer sikerult talalkoznunk errol azt hiszem egyszer mar irtam is es most eljott hozzank megegyszer! Na es hat mit lehet irni errol?! Hat persze, hogy azt, hogy nagyon jo volt! ; )
Elmentunk Shizuokara setaltunk a varosba, nezelodtunk, aztan egy laza 4 km-es seta utan elmentunk egyet ebedelni es vasarolni. Oszinten eleg fura erzes, ugy leulni enni, hogy nem kell rohanni, mert a gyerek epp nem ehes vagy esetleg mar is menne tovabb, szoval sose gondoltam volna, hogy ezt mondom, de elmeny volt enni valahol... : D
Aztan voltunk setalni a varosba, elmentunk a parkba, jatszottunk Nimoval, beszelgettunk, nevettunk, fagyiztunk! Szuper jo volt! Egyebkent megjott a nyar... 30 fok, hetagra sut a nap, de legalabb kereshetem a jobbnal jobb helyeket, ahova elmehetunk, mert huvosebb van... Hiaba, mindennek meg van a jo es rossz oldala. Vagy ki koltozunk a tengerpartra... Mondjuk oda tuti megyunk, mert tavaly hatalmas sikere volt, iden sejtem meg nagyobb lesz... : ))
Na, szoval nagyon, nagyon jol ereztuk magunkat es, ha minden osszejon, mielott hazamenne Cintia augusztusban, meg egyszer osszefutunk majd, remeljuk sikerulni fog!
0 件のコメント :
コメントを投稿