Vicces neha egy-ket ismerosom, multkoraba kaptam egy legbol kapott otletet, hogy irjak egy konyvet, hogy milyen kulfoldikent elni itt, Japanban. Oszinten nem igazan vettem komolyan, megmosolyogtam es ennyi volt. Azota par baratnom is szoba hozta, hogy megirhatnam a legeslegelejetol, hogy hogy alakult igy az eletem, ahogy.... Nos, nem, meg mindig nem szeretnem. Az en eletem igazabol eleg "furcsa" volt, nem hasonlit se egy romantikus filmre, se egy szerelmes regenyre, azt se mondhatnam, hogy valami kaprazatosan boldog eletem lett volna, persze pont ezert valoszinuleg rengeteg tanulsag es tapasztalat van benne, de az igazsag az, hogy annyi sok sotet titok is van, hogy eszem agaba sincs ezt egy vilag ele tarni... Most mar nem csak magamert tartozom felelosseggel, van sajat csaladom es egy gyerekem is, amik meg kiderulnenek eleg kockazatosak es barmilyen hihetetlen sok mindent a szuleim sem tudnak, nem hiszem, hogy szandekomba allna sokkolni oket...
Szoval nem, nem lesz konyv, de meg csak masik blog se. Jo helyen vannak ezek a dolgok, jobb is, ha ott maradnak. De a felvetes egyebkent aranyos volt. : )
0 件のコメント :
コメントを投稿