Azon gondolkodtam igy csendesen, konnyeket hullatva, hogy letezik, hogy ennyire rossz legyen egy ev?! Az iden tobb volt a negativ bejegyzesem, mint barmikor, arrol nem is beszelve, hogy egy kezem eleg lenne, hogy megszamoljam hany jo dolog is tortent velem ebben az evben. Amit megtanultam egy eletre, hogy a "Lehet meg ennel rosszabb?" kerdest orokre kitorlom az agyambol, de legalabbis sose akarom megkerdezni megegyszer, mert sajnos az a helyzet, hogy mindig lehet rosszabb. Ket hettel ezelott jott a telefon Apanak, hogy meghalt egy rokona, majd mult heten mikor meglatogattuk a nagyszuleit, akkor tudtuk meg, hogy a nagypapaja rakos, ma reggel pedig nekem szoltak Anyuek, hogy draga dednagymamam az ejszaka meghalt... Amikor mar kicsit kilabaltam ebbol az erzelmi viharbol, most megint minden osszejott... Ebben az evben tobb csaladtagomat veszitettem el, mint egesz eletemben es kicsit kezdek mar osszetorni teljesen. Szegeny Nimo is, mit gondolhat? Most megint jon par het vagy honap, ki tudja, mig visszarazodunk, ha egyaltalan mar vissza lehet... Most erzem azt, hogy milyen jo is volt, hogy majusba hazamentunk, hogy legalabb talalkozhattunk mindenkivel utoljara, pontosabban mindenkivel mar nem is tudtunk, de legalabb Nimo is talalkozhatott a dednagypapaval es az uknagymamaval is. Mert ugye most mar, hiaba megyunk haza tavasszal... En nem is tudom mi lesz, majd sirunk egyutt nagymamammal vagy el se tudom kepzelni. Na mindegy, majd csak lesz valahogy...
Draga Dedi, nyugodj bekeben!♡
0 件のコメント :
コメントを投稿