Anno szerintem az elso dolog, ami eszunkbe jutott es, amit ugyanazzal a lendulettel vetettunk el, a kisagy volt. Mert, hogy sok helyet foglal, nem is olyan jo a gyereknek se, nekunk se, csak a baj lesz vele... Vettunk neki babyfutont, a legjobbat, legcukibbat, legdragabbat, hogy majd edesen szundikalhasson mellettunk, aztan pedig kb. 3 mozdulattal el es vissza lehessen pakolni, szoval minnel kevesebb gonddal jarjon. Na, akkor meg nem gondoltunk arra, mi lesz, ha draga pici babank megno, megtanul maszni, jarni, szaladni, mekkora hiba volt. Most aztan felve fekszunk es felve kelunk. Mert ugye, ha elobb kel, mint mi, mar nem sir, hanem fogja magat kirohan es teszvesz ossze-vissza. Igy esett meg a multkori cukor szetszoros eset is es meg megannyi hasonlo. Keltunk mi mar vizfolyasra, wc papirral teli eloszobara, mazsola csemegeszesre, hangfal szerelesre, edeny csorompolesre es sorolhatnam a vegtelensegig lassan... Most azert sokszor torom a fejem, hogyan is lehetne ezekre megoldast talalni, de ugy erzem, hogy ezt most mar at kell veszelni. Addig meg kitartoan pakolunk es takaritunk nap, mint nap. Vegulis visszagondolva mindegyik eset kimondottan vicces, de legalabbis megmosolyogtato, csak hat abban a pillanatban, mikor hajnalba erre kelunk, na akkor valahogy sose tudunk nevetni... Pedig utolag belegondolva, hany viccesebbnel viccesebb reggelunk lehetett volna. : )
0 件のコメント :
コメントを投稿