Nos, amit megtanultam, hogy az idojaraselorejelzesben nem szabad megbizni. Ugyanis pentekre verofenyes napsutes lett, sehol egy csepp eso, de meg csak szurkebb felho se. Igy aztan, a jo idore valo tekintettel, ellatogattunk az allatkertbe. Tul sok kulonleges allatot nem lattunk, de nem is baj, Apa megjegyezte, hogy csak azokat az allatokat kene megnezzuk, amikrol mi is tudjuk, hogy micsoda, nehogy hulyeseget tanitsunk a gyereknek. Na igen, de ugye minden allathoz van kint leiras, szoval olvasni azert csak tudunk meg. A lenyeg, hogy egy fel nap alatt vegig robogtunk az allatkerten, jo hosszasan elidozve a fokaknal, jegesmedveknel es denevereknel, ugyanis Nimonak ez tetszett a legjobban. : ) A denevereknel ellenallhatatlan kesztetest erzett magaba, hogy a sotetbe setalva 20 percen keresztul sikitozzon... Azt hiszem szerettek ott minket. : D
Szoval jo mulatsag volt mindenkepp, megerte elmennunk! Csinaltunk egy allatkerti fotot, amin mind harman rajta vagyunk, de mivel nem digitalis igy csak lefenykepezni tudtam. Meg vettunk egy doboz nasit, valami csokis, nagyon finom, bar nem tudom milyen osszefuggesben van az allatokkal mert level alakja van. : D Kesz rejtely neha itt egy ket dolog, dehat igy szep az elet. ; )
0 件のコメント :
コメントを投稿