2014年7月6日日曜日

Honvagy

De reg nem volt mar.... Es annyira nem hianyzott. Mielott megszuletett Nimo eleg surun volt, hol konnyebb, hol nehezebb, miota megszuletett egyszer sem volt. Kiveve most. Raadasul ez most katasztrofalis, mindenen bogni tudnek, meg a semmin is es olyan dolgok jarnak a fejemben, amin normalis ember nem gondolkodik, sot, inkabb meg probalja, hogy csak veletlen se jussanak eszebe ilyen dolgok. Hat nekem most minden eszembe jutott, pont ez a baj.... A legrosszabb, hogy olyan dolgok, amiken "nem tudok" mar valtoztatni vagyis lehet tudnek, de az nagyon sokba kerulne (es nem anyagilag!)... Most legnagyobb felelmeim koze tartozik, hogy majd egyszer elkesek, sok mindennel, de leginkabb azzal, hogy elmondjak olyan dolgokat a szeretteimnek, amiket eddig nem tudtam, mert talan kicsit "gyava" vagyok hozza vagy mert nekem se mondtak soha, meg akkor is, ha volt, aki ereztette velem... Hat igen. Annyira halas vagyok es annyi mindent megkoszonnek, csak mernem elmondani... Nagy szo ez a szeretlek, pedig, akiknek mondanam teljes szivembol tennem es bar kicsit rossz, hogy en sose hallhattam ezt senkitol, de legalabb volt, aki ereztette, sose lesz ennel nagyobb orom az eletembe es ennek ellenere is, en olyan szivesen elmondanam nekik, de... Csak felek, hogy ne akkor szanjam ra magam, mikor mar keso lesz, az egyik legnagyobb felelmem, hogy majd elkesek elmondani sok dolgot, amit majd eletem vegeig banni fogok, de remenykedem benne, hogy nem igy lesz es, hogy csak, ha egy kicsit is, de erosebb leszek.... A masik, amibe remenykedem -pedig tudom, hogy csak rajtam mulik-, hogy en majd fogom mondani ezeket a szavakat a gyereke(i)mnek, oszinten remelem.

0 件のコメント :

コメントを投稿