Otthon...

...edes otthon. Sejthettem volna, hogy ez a hazaut fele annyira se lesz kellemes, mint azt gondoltam. A baj az, hogy a csaladom baromi sokat beszel feleslegesen, mert annak nagy reszet nem tartjak be vagy csak mondanak valamit, hogy, hat megis csak, na, aztan persze latszatja nincs.

Soha nem ereztem kellemetlenebbul magam, mint a mostani otthon tartozkodasom alatt. Ugye nyilvan ezert is en vagyok a hibas... Kivancsi leszek mikor fogjak azt is a szememre vetni, hogy egyaltalan megszulettem, bar gondolom soha, de csak mert, ilyet megse illik mondani. Osszeveszett velem Anyam es olyan dolgokat mondott, amik nem igazak vagy en se kaptam meg oket soha, de O most elvarna, mert, hat miert ne. Elvalt szulok gyerekekent felnoni nem eppen moka es kacagas, de sose gondoltam volna, hogy ennyire semmilyen gyerekkorom lesz, mondjuk az meg haggyan mert mar elmult, dehogy meg most en iszom a levet az is biztos... A legrosszabb, ha olyanokert hibaztatnak, amiket nem csinaltam, aztan pedig minden vagyok csak jo nem. Megkaptam azt is, hogy engem nem erdekel a csaladom, mert en allandoan csak mennek, aztan, hogy en Apueknal tobbet vagyok, mint Anyueknal, ami persze nem fedi a valosagot, de mindegy. Aztan, hogy mi nem engedjuk nekik, hogy felvegyek a gyereket, ami szinten nem igaz, ezt azert kaptam, mert NimoApa felvette Nimot es behozta a jatekboltba, nem hagyta kint Anyuekkal a babakocsiba, mit kellett volna mondjak a gyerek apjanak, hogy tedd mar vissza, mert Anyuekat zavarja?! Amugy meg szinte mindig fogtak es foghattak is, azt is megkaptam, hogy, ha sirt a gyerek NimoApa, odament es atvette, hogy miert vette ki a kezukbol? Ok is felneveltek mar 2-t... Igazabol csak egyet, de mindegy. Aztan mikor mar teljesen kiborultam, megmondtam, hogy fele annyira erdekeltunk volna mindenkit, ha nincs az unoka, erre aztan kaptam megint, hogy, minek mondok hulyesegeket, meg ez nem igy van stb. Aztan persze megis, mert elhangzott azert az a mondat, hogy mi mehettunk volna varost nezni, el lettek volna ok a gyerekkel otthon (vagy valami ilyesmi), hat akkor tenyleg erdekeltuk mi is oket...

Amit megtanultam most mar igy 23 ev utan eppen ideje volt, hogy barmennyire is faj, hiaba vagyok en Anyu gyereke ez ot kevesbe erdekli, mint, az unoka, akit egyebkent ugy kezelne, mint a gyereket... Nem tudnam megmondani mi faj jobban, de egy biztos, a gyereket magamnak szultem es nem a nagyszuloknek es, ha tetszik, tetszik, ha nem, nem. Ja, es en legyek megerto mindenkivel, en alkalmazkodjak, de velunk mikor fogja ezt barki is megtenni?!

Na, jo, mindegy. Ez jutott, csaladikarma. Annak orulok, hogy van egy csodalatos es ferjem es egy edes, okos fiam es mindennel halasabb vagyok, hogy ok vannak nekem! ♡

Egyebkent valahol orultem, hogy hazamentunk, talalkozhattam Nagymamamekkal, Apuekkal, Nimo lathatta meg az Uknagymamajat is. Szoval azert nem volt vegig rossz, de sose fogom elfelejteni, ami volt, majd gondolom az ido megszepiti, de az se mostanaban lesz.

Gondolkodom, hogy kene keressek egy pszichologust, mert felek nem tesz jot a gyereknek sem, ha ilyen maradok, mint most, de en meg ennyire rosszul sose ereztem magam, mint most... 

Mindegy, bizom benne, hogy az ido megoldja. Azoknak, akik pedig segitenek/segitettek nagyon koszonom a tamogatast, halas vagyok erte! ♡

UI.: Csak mielott felreertheto lenne, en nem haragszom Anyura, se hugomra, mert Anyam es a testverem, de nem erzem azt, hogy a harmunk kapcsolata valaha is olyan lesz, amilyennek eddig is lennie kellett volna. Ettol fuggetlenul en szeretem oket, de ugy mar nem tudom, ahogy talan kellene. Ez igy alakult, de most legalabb megint csak okosabb lettem. Es meg annyi, hogy azert, az elso 3 nap en jol ereztem magam veluk, meg akkor is, ha ok esetleg velem nem... Ennyi, majd lesz ez jobb is vagy maskepp.