Valamelyik nap beszelgettunk anyosommal mindenfelerol, aztan egyszer csak szoba kerult a veszekedes, hogy hat az van mindenhol, meg minden csaladba es hogy ez tok termeszetes. Hat nekem nem...
Nem szeretnek ebbe a temaba jobban belemenni, de biztos gyerekkori dolog, hogy egyszeruen gyulolom a veszekedest es nem csak azt, ha velem veszekednek, hanem azt is, ha korulottem. Egyszeruen lerant a melybe erzelmileg es aztan onnan borzalmasan nehez feljonni...
En mindig azt mondtam, ha velem akar valaki veszekedni tegye azt, de en nem fogok. Tudom, kicsit olyan, mintha konfliktuskerulo lennek pedig nem. Egyszeruen nem birom elviselni es teljesen kikeszulok tole. A masik, hogy en azt gondolom, ha van valami, ami nekem vagy masnak nem tetszik azt meg lehet beszelni. Meg kell tudni beszelni! Olyan nincs, hogy valaki neki esik annak az embernek, akit egyebkent szeret. Ha pedig nem szereti akkor helyzettol fuggoen valasszon mas kimenetelt, de miert kell uvoltozni, meg mindent a masik a fejehez vagni?! En sose fogom megerteni, de azt gondolom mar neha velem van a baj...
Mi iden 5. eve, hogy egyutt vagyunk Apaval, de meg egy hangos szovaltas se volt kozottunk. Lehet, hogy termeszettol is fugg, sot biztos, de azert szerintem a kompromisszumkeszsegnek es a szeretetnek erosebbnek kene legyen, mint a duhnek vagy haragnak.
Most pedig, hogy van egy kisbabank is meg inkabb azt erzem, hogy jo, hogy ennyire turelmesek vagyunk egymassal, mert borzalmas dolognak tartom, ha peldaul a gyerek latja es hallja, ahogy a szulei veszekednek, annal nincs rosszabb... Remelem tolunk nem fog ilyet hallani egyik gyerekunk se, ambar, ha tul vagyunk ugy 5 even, hogy bekesen megtudtunk oldani mindent, nem hiszem, hogy ezutan kezdodne el, de azert majd vigyazunk. : )
Na, es igazabol ez az egesz csak azert jott elo, mert anyosom megkerdezte, hogy mi milyen gyakran veszekszunk es en azt mondtam, hogy mi nem veszekszunk, most se, ezelott se es nem is fogunk, majd a reakcio az volt, hogy "Na, ne mondd mar, olyan nincs!", hat, de van. : )
0 件のコメント :
コメントを投稿