A nagy problema

Most azon gondolkodom, hogy tartsam csukva a szam, hogy beke legyen vagy nyissam ki egy nyugodtabb jovo erdekeben. Nem igazan akartam ezt a temat blogba vetni, mert nem eppen kellemes, sot inkabb nyomaszto, de vegulis az eletbe vannak nehez dolgok, amik ugyanugy hozzam/hozzank tartoznak, mint a sok jo. A masik meg, hogy nezzunk vagyis inkabb nezzek szembe a sorssal, mert, ami elkerulhetetlen azt felesleges halogatni.

Szoval van egy kis problemam anyosommal... Hm, igazabol kedves es segitokesz ez teny, de sajnos neha mar annyira akar segiteni, hogy inkabb feltart es plusz munkat csinal, a lelki resze a dolognak meg, hogy o elobb beszel, mint gondolkodik.

Ha idejon, akkor rendszerint atrendezi a lakast, mert neki ugy jobb vagy nem is tudom, sose mond semmit csak mar latom, hogy jar a keze, persze utana meg nekem kell visszacsinalnom. Aztan a gyerek mindig ehes. Sose lehet melege, nem lehet almos, szomjas stb. csak ehes, o szerintem csak tomne egesznap. Ugyanez, hogy "Jaj, az a szegeny gyerek, mi lesz, ha AB vercsoportu lesz??" (ne kerdezzetek, de anyosom szerint ez valami szornyuseges dolog...), hat mi? Mintha tudnek mit tenni, de legalabb ne mondana minden alkalommal, mert tisztara kiidegel vele...

Akkor van olyan is, hogy "Jaj, mert, te, mindig mindenben csak a magyar vonasokat keresed...", hat igen mert egy, magyar vagyok es nem is akarok mas lenni, ketto, ha o elne a vilag masik vegen azt hiszem hasonloan erezne, csak ugye ebbe mar nem gondol bele... Sose talalkozik a velemenyunk, amit en eleg viragnyelven mondok mindig, szoval sertodes meg(!) nem volt... Aztan meselt egyszer valami olyasmit is, - persze ugy, mintha az a vilag legtermeszetesebb dolga lenne - , hogy anno mikor masodik fia megszuletett (aki a ferjem es majusi!) akkor 4 honapig nem vitte ki a levegore, nehogy megfazzon (nyaron? na, mindegy..), de mivel a nagyobbik fiu jatszoterre vagyott, igy fogta kisebbik babajat, felvitte az emeletre, lerakta es elmentek 3 orara a jatszoterre, majd nevetve meseli, hogy hazaertek es nem sirt a gyerek. Hm, es kozben? De nem is ez a lenyeg, hogy lehet, egy par honapos gyereket magara hagyni? Vagy csak nekem vannak olyan gondolataim, hogy a haz leeghet vagy jon egy foldrenges es radol a szekreny a gyerekre vagy stb. Sose hagynam magara a gyereket egyedul, de lehet csak en vagyok ilyen... Ja, es az se termeszetes szamomra, hogy, ha elviszem a gyereket vasarolni, akkor bent hagyom a kocsiba... Megse fordulna a fejembe.

Na, jo ez csak egy par dolog volt a sok kozul, mert igazabol nem is nagyon akarok gondolni se erre, de sajnos most ez is az eletem resze, amivel meg kell birkozni.

Viszont ebbol adodoan ugy erzem kene errol beszelgessek Apaval, persze ugy, hogy O seruljon a legkevesbe, csak szepen finoman. Tulajdonkeppen semmi egetrengetot nem kernek, csak annyit, hogy, ha talalkozunk anyukajaval, akkor legyen O is ott, szoval csak ugy, hogy en vagyok ne, a masik meg, hogy viheti a gyereket (ha veletlen anyosom nem akarna, hogy en is menjek, bar ilyen nem volt meg es szerintem o nem erzi ezt az egesz problemat..), de csak ugy, ha ott is marad vele, sajnalom, lehet most nagyon rossz anyukanak tunok, de a fent emlitett okok reven eszembe sincs csak ugy ott hagyni, ha Apa ott marad viheti nyugodtan. Egyebkent az is elgondolkodtato, hogy a lassan 4 eves unokatesot miert nem lattam meg soha egyedul a nagyszulokkel vagy az apja (ferjem occse) vagy anyja ott volt a kislannyal. Osszegezve az utolso bekezdesben leirtakra kernem meg Apat, ha jol szamoltam ez osszesen 2 dolog, nem gondolom, hogy lehetetlen, bar azt erzem lehet, hogy most lesz sertodes es nem Apa reszerol, hanem anyoserol, de egyenlore ezt latom jonak.

Ja, meg meg meselt Apa is egy ket dolgot, de ha mindent leirnek, sose erne veget a bejegyzes es azt hiszem nem szivesen olvasnam vissza, mondjuk ezt sem, de mindegy. De az, hogy peldaul Apa miert nem akar 3 gyereket az is elgondolkodtato mar... Na, jo lezarom ezt a temat es bizom benne, hogy bekes, normalis emberek mondjara megtudjuk beszelni majd.