Mit nevezunk boldogsagnak?!

Hm, hm ez egy olyan jo kerdes. : ) Kinek mit jelent boldognak lenni ugye, ebbe meg mondjuk nincs is semmi kulonos, mindenki mas. Viszont csak szamomra megdobbento, hogy az emberek nagy resze ezt az anyagiakhoz es az elvekhez koti?! Ismerek olyat, aki szerint boldogsagot lehet penzert venni. Bizony am, azt gondolja, hogy azert mert megveszi a gyerekenek az adidas cipot es a converse taskat, azzal boldog lesz, hat mondjuk eppen nem fog sirni a szomorusagtol ezt mindannyian belathatjuk, de ettol boldog se lesz vagy lehet az lesz, az adott pillanatban vagy meg par napig, mig mindenki megcsodalja a draga es hiper-super trendi cuccait es utana vajon mi lesz?! Semmi. Mondhatnank, hogy elmult a nagy boldogsag, bar en inkabb azt mondanam, hogy nem is volt. Ismerek olyat is, aki nem anyagiakhoz koti a boldogsagot, hanem a sajat elveihez, hogy, amit O gondol es tesz, az teljesen jo es, ha ezt koveti a gyerek neki is jo lesz. Hat vagy ugye nem. Mert mi tortenik akkor, ha a gyerek a tudatara ebred es azt mondja, hogy "De Anya, en ezt igy nem csinalom...", na akkor Anyuka felhaborodik, megsertodik, hogy, de mi az, hogy nem? Es miert is nem? Es egyebkent is, Anyuka jobban tudja, mert hat O tapasztaltabb, erettebb es amugy is feleloseg teljesebb, mi az, hogy a gyerek ketsegbe meri vonni Anyu elveit? Hat borzalmas.

Na most nekem mindig az a kerdesem, ilyen esetekben, hogy vajon mit erez a szulo, aki azt gondolja, hogy a gyerekemnek nagyobb boldogsagot szerzek azzal a bizonyos adidas cipovel, mintsem, hogy leuljek melle, magamhoz oleljem es beszelgessek vele? Persze, tudom, egyszerubb megvenni valamit, aztan, ha a gyerek valamit nem a szulo elvarasa alapjan csinal, majd jol a szemere hanyni, hogy, persze, mert mi megveszunk mindent, te meg... Igen, meg, de megkerdezte valaha is barki a gyerektol, hogy ugy mire vagyna igazan? Hogy mi tenne ot boldogga? Ja, azt nem... Avagy masik eset, ha a gyerek felno es megtanul maskepp latni dolgokat, mint azt kedves szulei teszik, mi lesz a kovetkezmenye? Nos, a gyerek vagy halatlan lesz, mert semmibe veszi szulei into szavait es elveit vagy pedig egyszeruen hozza vagjak a szulok, mergukben vagy sem az lenyegtelen, hogy bizony jol tonkre teszi majd az eletet, de menjen csak, csinalja, ahogy jonak latja...

Hogy mi az osszefugges a ket esetben? A lelkiterror. A szulo, akarva, akaratlan is olyan dolgot tud visszadobni a gyereknek, amirol valoszinu az adott pillanatban nem is vesz tudomast es sajnos utana sem. Barmennyire szomoru es elkeserito, de sajnos sokaknal el a "hibas szulo nincs, csak halatlan gyerek" szituacio, pedig milyen jo lenne meglatni, hogy az, hogy a gyerekunk nem feltetlen azt az iranyt koveti, amit mi, attol meg O semmivel sem lesz kevesebb vagy rosszabb, O egyszeruen ilyen es azt meri mondani, hogy nem, en mas vagyok. Ebbol kovetkezik az is, hogy sok szulo nem megismerni es megerteni akarja a gyereket, aki egyebkent mindennel erdekesebb es izgalmasabb dolgokkal kapraztatna el minket, hanem a sajat szemelyisegere es elveire nevelni, ha pedig a gyerek veletlen "nem mi vagyunk" akkor aztan van minden csak szep es jo nincs...

Nincs nagyobb boldogsag egy gyerek szamara se, ha megoszthat barmit a szuleivel ugy, hogy annak ne negativ vonzata legyen, hanem a szulo minden erejevel azon legyen, hogy megismerje, megertse es elfogadja, hogy igen, az en gyerekem igy gondolja! Ha O igy szeretne, en mellette allok es segitem, mert nekem az a legnagyobb boldogsag, ha O boldog.

En mindig azt gondoltam, hogy, ha a szuleimnek barmit elmondhattam volna, mert tenyleg tudom, hogy mindig mellettem allnak es tamogatnak, elfogadnak olyannak, amilyen vagyok valojaban, akkor nehany titkom nem a barataim lelkeben volna, hanem a csaladomeban, de kevesen mondhatjuk azt, hogy barmit elmerunk mondani a szuleinknek es ez a mai vilagban egyebkent nem is annyira meglepo...

En azt gondolom, hogy mindenki mas es mindenkinek mas a fontos, de biztos vagyok benne, hogy csak a penz, a biztonsag es az elvek, senkit nem tesznek boldogga. Sokkal nyitottabbnak kene legyunk egymas fele es sokkal elfogadobbnak, legyunk olyanok, amilyenek azt szeretnenk, ha velunk lennenek. Eljen mindenki ugy, ahogyan neki jo es ne pedig ugy, ahogy masok elvarnak. Nincs ertelme, a legnagyobb csodat hagyjuk elveszni, akkor, ha masokra hallgatunk es nem magunkra, merjunk elni, almodni es boldognak lenni! Ha valakit a kihivasok tesznek boldogga, a biztonsag es nyugalom helyett, az merjen lepni egyet es azt mondani, hogy en ezt elhataroztam es megcsinalom, sose lesz szebb es boldogabb erzes, mint akkor, ha eleri, amit akar, ha valakit pedig az tesz boldogga, hogy el meri mondani, hogy O barmennyire is szereti a csaladjat, de maskepp szeretne csinalni dolgokat, az merje megtenni, mindenkinek vannak almai, celjai, mindenki elindul egyszer az onmegvalositas utjan, ha tudjuk, hogy mi tenne minket igazan boldogga, akkor tegyunk erte! Nem hiaba szulettunk es nem is akarmiert, kell a sok pozitiv ember ebbe az igazan negativ vilagba!

Ja es egy fontos dolog, meg ami reszben idetartozik, ne gondoljuk azt, hogy a tapasztalatszerzes egyenesaranyossagban van az eveink szamaval. Valojaban nincs es nem is lesz. Van, akit jobban megedz az elet, de ettol senki sem lesz tobb vagy kevesebb, de megertobb es segitokeszebb meg lehet! ; )