"Furcsasagok"

Sose irtam meg le, mert igazabol csak a napokban dobbentem ra arra, hogy mennyi dologrol nem veszunk tudomast pedig jelentosege van, nem is kicsi. Ezt az eset muszaj blogba vessem, mert annyira felelmetesen jo es bizarr erzes, hogy azt elmondani nem tudom. Amikor varandos voltam Nimoval egyszer egyik nap mikor pihentem bevillant egy kisfiu kepe, magam elott lattam teljes valojaban, rovid vilagos barna haju, csillogo barna szemu kisfiu, kicsit lanyos, de gyonyoru szajjal es huncut mosollyal, arra gondoltam, hogy az agyam beindult es elkepzeltem a gyerekemet olyannak, amilyennek esetlegesen szeretnem latni, aztan tobbet nem is jott elo ez a kep, de nem is kellett mert orokre emlekezni fogok ra ugy erzem. Akkor meg azt sem tudtam, hogy fiam lesz e vagy lanyom, tisztan emlekszem az elso harom honapba volt. Vartunk turelmesen, mig az 5. honapba megtudtuk, hogy kisfiu lesz es ez sem hozott igazabol semmi elgondolkodtatni valot, orultunk neki, el sem tudom mondani mennyire. Kesobb mikor Nimrod megszuletett, akkor se nagyon foglalkoztam ezzel az emlekkel, mert minden gondolatom amellett az edes picibaba korul forgott (most is egyebkent). Aztan tegnap, ahogy elaludt az olembe es nezegettem semmire sem gondolva ujra lattam azt a 3-4 eves forma kisfiut, akit anno es akkor teljesen megvilagosodott elottem minden... Teljesen biztos vagyok benne, hogy a kisfiu Nimrod volt, ugyanolyan a haja, a szeme, a szaja, de meg a mosolya is, mint annak a kisfiunak, akit eloszor lattam. Tudtam elore, hogy fiam lesz, szinte azt is, hogy, hogy fog kinezni es most visszagondolva, akkor olyan volt, mintha nem akartam volna elhinni, pedig O volt az, semmi ketseg!

Es most meg(!) nem fogom leirni, hogy milyen hasonlo megerzeseim vannak, hasonlo teren, de azt hiszem sok mindenre fogok meg racsodalkozni vagy sok mindenre mar nem?! ; )