Honvagy

Mikor 17 evesen eloszor idejottem, akkor meg szinte rajongtam az orszag irant, elhataroztam megteszek mindent, hogy egyszer idejohessek huzamosabb idore. Mondjuk akkor meg reltiv gyerek voltam, bar mar annyira nem is, na mindegy. Szoval volt egyfajta rajongas az orszag irant, akkor meg azt hittem nagyon jo lesz, majd egyszer itt. 17 evesen ismertem meg a mostani ferjem, akivel azota is, mar 5 eve egyutt vagyunk. Aztan telt mult az ido, ha visszagondolok arra, hogy milyen is volt evenkent egyszer ellatogatni ide, akkor azt mondanam, hogy nagyon jo. Kesobb eljott a nap, mikor teljesult az almom, hogy itt maradhassak. Eloszor minden jo volt, mert az ujdonsag varazsa ugye, meg hat ismerkedtem, tanultam, meg alkalmazkodtam. Eltelt 2 ev miota idejottem es most jottem ra arra, hogy milyen naiv voltam anno. Jo, nem mondom, hogy rossz itt elni, de alapvetoleg az elso egy ev elteltevel volt szerencsem megtapasztalni milyen is a honvagy. Borzalmasan rossz, nem is tudom mi vett ra erre az egeszre, hogy en ezt vegig csinaljam, jo, nyilvan akkor a szerelem, de most sokszor elgondolkodom, jol dontottem e... Barmennyire is toprengek rajta, mindig arra jutok, hogy megerte. En ugy erzem megdolgoztam erte, hogy ez valora valjon, kitarto voltam, szorgalmas, mindent megtettem, azert, hogy osszejojjon. Buszke vagyok arra, hogy vegig csinaltam, hogy megszoktam itt is es hogy van egy csodas sajat csaladom. Viszont, ha lehetne valtoztatni, bar nem lehet, de a csaladcentrikus enem annyira eros, hogy ez a honvagy neha teljesen padlora kuld(ott). Miota Nimrod megvan azota szerencsere nem volt ilyen, de elotte egy jo parszor elofordult, ami nagyon nem volt kellemes, meg utana se... Hat, nem is tudom, valtozik az ido, valtozok en is, talan... Bar nem hinnem. Ez kicsit egoistan fog hangzani, de en szeretem igy magam, meg akkor is, ha vannak hulyesegeim es neha kinzom sajat magam ezzel-azzal, kezdem azt hinni, hogy mar kisse mazochista is lettem az evek folyaman... Amit mondjuk nem feltetlen tartok hatranynak, ha csak nem olom a sajat idegeimet, olyankor neha szivesen falba vernem a fejem, de annyira nem tartom magam mazochistanak, hogy meg is tegyem. : )

Szoval igy 9000km-rol az otthontol sokszor atertekelodik bennem minden. Meg a tokfozelek is... Pedig, ohh, de utaltam, de most csak azert is megennem, azt a nagymamam felet.