Nalunk a vasarlas...

...nem eppen egyszeru. Apa szeret ugyan vasarolni (bizonyos dolgokat...), de ezt jo hosszan teszi. Minden ertelemben.

Van egy kis asztalunk a nappaliba, amit "fel evig vettunk". Nem, nem azert mert draga volt es reszletre hanem, mert anno abba allapodtunk meg, hogy kell (es egyebkent valoban kellett) csak a beszerzese fel evig tartott. Nem azert mert nagy igenyeink vannak vagy mert epp csinaltattuk volna, egyszeruen ennyit gondolkodott rajta. Ez egyebkent a mai napig igy van, ha mi eldontjuk, hogy veszunk valamit, az minimum egy honap gondolkodasi ido, ha nem tobb, attol fugg mirol van szo mosogep vagy szonyeg. 

Most az elmult 9 honapba meg a mindennapi bevasarlas is ketszeres idot vett igenybe es nem azert mert lassu vagyok. : ) Mindennek meg kell nezni a hatuljat es Apa rendkivul becsuletes modon kepes es tenyleg vegig olvas mindent, mert olyat nem ehetek, amibe a babanak artalmas dolog van, hat panasza nem lehet az apjara a gyereknek, az biztos. ; )

Na, de tegnap, elmentunk beszerezni egy ket dolgot, amit mar kineztunk egy par honapja... Es volt! Oszinten, jartunk mar parszor ugy, hogy mire visszamentunk volna, hogy megvesszuk, mar nem volt. Most mindenbol elhoztuk az utolso darabot! Elviselheto aron, de jo minosegben. : )

Igy tortent, hogy tegnap helyett kapott a falon nalunk ez a cukisag...

Ami valljuk be oszinten, tenyleg nagyon cuki! : D Raadasul nem csak az en dontesem volt, szoval valamit tenyleg tud!
(Amugy tenyleg. Mozgatja a szemeit, de ez itt most nem latszik sajnos. Ennel jobb mar csak akkor lehetett volna, ha huhuhog is.. : D)